Jézus élete
Jézus élete mindannyiunknak példaértékű, általa ismerhetjük meg valódi isteni természetünket és általa ismerjük fel egymásban is a tökéletességet. Fogadjátok szeretettel Sivánanda Mester tolmácsolásában.
Jézus élete
Jézus mindannak a megtestesülése volt, amit tanított. Jézusban megtaláljuk a tökéletes szentséget, jóságot, kedvességet, könyörületességet, szelídséget és igazságosságot. Kijelentette: „Én vagyok az Igazság, az Út és az Élet.” Ő a megtestesülése mindannak, ami a létező legjobb, legmagasztosabb és legszebb. Ő az emberiség legtökéletesebb egyede, az emberi eszménykép. Egyszerre volt filozófus, próféta, tanító és újító. Amit tanított, saját életében is gyakorolta.
Jézus Krisztus magasztos egyéniségét csaknem mennyei, makulátlan tisztaság övezte, akár egy isteni palást. Élete a dnyána (bölcsesség), bhakti (odaadás) és karma (szolgálat) csodálatos ötvözete volt. A fej, a szív és a kéz olyan harmonikus egységben fejlődött nála, hogy élete az emberiség követendő példájává vált az örökkévalósághoz vezető úton. Krisztus mindenkor tudatában volt a Legfőbb Énnel való elválaszthatatlan egységének. Ám ennek ellenére személyes Istene iránti mélységes odaadását és szeretetét szüntelenül kinyilvánította ima, hálaadás és magasztalás formájában. Mindezen túl Jézus a hétköznapjaiban maga volt a karma jóga (önzetlen szolgálat) megtestesülése. Egész életét az elesetteknek szentelt folyamatos szolgálat jellemezte. Lába csupán azért lépett, hogy odaérjen, ahol segítségre van szükség. Keze mindig csak azért mozdult, hogy a bajban lévőket és elnyomottakat segítse. Ha megszólalt, pusztán azért tette, hogy együtt érző, vigasztaló, ösztönző és megvilágosító szavakat mondjon halkan, kedvesen. Sugárzó jógiszemének egyetlen pillantásával felébresztette, felemelte és átlényegítette mindazokat, akikre a tekintetét emelte. Minden érzése, gondolata, kiejtett szava és tette mások javát szolgálta. Mindeközben végig tudatában volt annak a kijelentésnek, hogy „Én és az Atya egy vagyunk.” Élete a szahadzsa szamádhiban (kettősség nélküli tudatfeletti állapot) időző bölcséhez volt hasonlatos.
Jézus élete néma, mégis páratlan hősiességről tesz tanúságot a legerősebb ellenszegüléssel, üldöztetéssel és félreértéssel szemben. Példát mutatott arra nézve is, hogyan álljon ellen a kísértéseknek az igaz kereső a spirituális ösvényen. Jézus, jóval a keresztre feszítés nyilvános drámája előtt, önként feszítette keresztre magát a lélek szintjén, amikor alantas énjével leszámolt, és a tisztán isteni életet követte.
Jézus maga volt Isten. A Szentírás újra meg újra emlékeztet bennünket erre a tényre. Akkor hát miért kellett mégis ennyi üldöztetést és szenvedést elviselnie? Nem lett volna-e képes legyőzni ellenségeit pusztán isteni hatalma gyakorlásával? De igen. Ám az a legmagasabb rendű szeretet, melyet az Úr Jézus megtestesített, úgy kívánta, hogy élete követendő példává váljék az emberek számára. Éppen ezért olyan volt, mint bárki más, s mindeközben saját rövid, de eseményekben gazdag életével teljes egészében szemléltette a hegyi beszédben elmondottakat.
Részlet az Utak a boldogsághoz című könyvből.
