Matszjászana (Haltartás) Domonyi Mónika verse a matszjászanában megélt érzései alapján. Fogadjátok szeretettel és éljétek át ti is az élményt. Matszjászana (Haltartás) Nyíló mellkasommal szívemre ölelek. Kitárult szívemmel lelkemből szeretek. Távozik belőlem minden megbántás, Érzem, hogy bennem lakozik az örök boldogság. További versek az ászanákról és pránájámákról: Ászanák Sirsászana

Úton Itt rég nem vagyok már, Oda még nem értem, Kaptam száz térképet, Pedig egyet kértem. Kanyarog az utam, Elágazik olykor, Néha rossz időben, Néha a legjobbkor. Vizeken kelek át, Mik kivetnek néha, A felszínük fecseg, De a mélyük néma. Néha oly sötét van, Néha meg fényesség, Egyszer metsző hideg, Máskor fojtó hőség. Az utazó vagyok, Akit visznek lábak, Kit

Kapálabháti (tisztító fújtató légzés) Domonyi Mónika verse a kapálabháti légzőgyakorlatról, melynek jelentése “ragyogó koponya”. Fogadjátok szeretettel és éljétek át ti is az élményt. Kapálabháti (tisztító fújtató légzés) Befele fordulva, Csend burkába borulva, Végtelenbe tér a lelkem, „Szó-Ham”-ra rezdül a testem. Szemem mögött lehunyva Vár rám tiszta Önvalóm újra. További versek az ászanákról és pránájámákról: Ászanák Sirsászana Matszjászana

Sirsászana (fejenállás) Domonyi Mónika verse, melyet a sirsászana ihletett. Fogadjátok szeretettel és éljétek át ti is az élményt. Sirsászana Fejem a földhöz ér, Mantrámmal lélegzem. Fejem a földhöz ér, Lelkem az éterben. Fejem a földhöz ér, Testem már nincsen. Fejem a földhöz ér, Légzésem érzem. Fejem a földhöz ér, Elmém már nyugszik. Fejem a földhöz ér, Elérek a MOSTig. További

Ne félj! Ne félj, hogyha sötét az éj, Ne félj, hogyha leszív a mély S ha a végzet szólít, ne félj! Ne félj, ha nehéz a teher, Ha az élet romokban hever, S a sors új lapokat kever, ne félj! Ne félj, ha illan az élet, Ha próbák gyötörnek meg téged, S erődet elszívják az évek, ne félj! Patikamérlegen méri

Lélek Lelkem sem élő, se nem holt, Mindig az Isten része volt! Mindig az Isten része lesz, A testem rajta csak a mez, Amit épp csak magára kapott Magához ölelve az anyagot Hogy táncában megforgassa, Míg Karmája gyümölcsét aratja. Tudás és nem tudás határán Régi tetteimnek árán Formálva anyagból, s lélekből Kértem el létemet a menyből, Hogy végigjárva életem Döbbenjek

Vászudéva Tanyát ütök legbelül, Ott, ahol az Isten ül. Álmélkodva figyelem, Hogy árad a kegyelem! Egyre csak figyelem, S csodálkozva bár, De azt veszem észre, Rajtam meditál! Csukott szeme mögül Mosolyogva néz, S várja, mikor jövök rá, Mi ez az egész? Egyre inkább érzem, Nincs válasz kívül, Csakis legbelül, Ott, ahol az Isten ül. -Schönek Zoltán Hasonló spirituális verseket itt

Esti kérdés Ülök a verandán, hallgatom az estet Árnyékok öltenek gyertyalángtól testet. Táncolnak a falon, mint megannyi szellem, Előttem pohár bor, ez segít merengnem. Bámulom a lángot, fennkölt gondolat Pedig egyre több jön, ahogy az itóka hat. Éjszakai lepke kőröz a láng körül, Aggódom, poharam kissé gyorsan ürül. Már-már ragadna le pillám, Mikor éjji pillém Átrepül a gyertyalángon. Szemem kinyílik

Köszöntő Óm, Istenem! Óm, én Atyám! Óm, Teremtőm! Óm, én Hazám! Óm, én Utam! Óm, én Célom! Óm én Ősöm! Óm, ivadékom! Ajándékot hoznék Neked, De mit adhat Atyjának egy gyerek? Kié az öröm, kié a virág, Kié az egész teremtett világ? Nem adhatok mást neked, Csupán a szeretetemet! -Schönek Zoltán