Úton

Úton

Itt rég nem vagyok már,
Oda még nem értem,
Kaptam száz térképet,
Pedig egyet kértem.

Kanyarog az utam,
Elágazik olykor,
Néha rossz időben,
Néha a legjobbkor.

Vizeken kelek át,
Mik kivetnek néha,
A felszínük fecseg,
De a mélyük néma.

Néha oly sötét van,
Néha meg fényesség,
Egyszer metsző hideg,
Máskor fojtó hőség.

Az utazó vagyok,
Akit visznek lábak,
Kit szolgálnak kezek,
Kerülgetnek vágyak.

Míg tagjaim mozdulnak
Gunák táncát járva,
Én bentről figyelek
Megváltásra várva.

S lenézve az útra,
Min eddig haladtam
Megdöbbenve látom,
Aranylik alattam!

Schönek Zoltán