Úton Itt rég nem vagyok már, Oda még nem értem, Kaptam száz térképet, Pedig egyet kértem. Kanyarog az utam, Elágazik olykor, Néha rossz időben, Néha a legjobbkor. Vizeken kelek át, Mik kivetnek néha, A felszínük fecseg, De a mélyük néma. Néha oly sötét van, Néha meg fényesség, Egyszer metsző hideg, Máskor fojtó hőség. Az utazó vagyok, Akit visznek lábak, Kit

Kapálabháti (tisztító fújtató légzés) Domonyi Mónika verse a kapálabháti légzőgyakorlatról, melynek jelentése “ragyogó koponya”. Fogadjátok szeretettel és éljétek át ti is az élményt. Kapálabháti (tisztító fújtató légzés) Befele fordulva, Csend burkába borulva, Végtelenbe tér a lelkem, „Szó-Ham”-ra rezdül a testem. Szemem mögött lehunyva Vár rám tiszta Önvalóm újra. További versek az ászanákról és pránájámákról: Ászanák Sirsászana Matszjászana

Sirsászana (fejenállás) Domonyi Mónika verse, melyet a sirsászana ihletett. Fogadjátok szeretettel és éljétek át ti is az élményt. Sirsászana Fejem a földhöz ér, Mantrámmal lélegzem. Fejem a földhöz ér, Lelkem az éterben. Fejem a földhöz ér, Testem már nincsen. Fejem a földhöz ér, Légzésem érzem. Fejem a földhöz ér, Elmém már nyugszik. Fejem a földhöz ér, Elérek a MOSTig. További

Ne félj! Ne félj, hogyha sötét az éj, Ne félj, hogyha leszív a mély S ha a végzet szólít, ne félj! Ne félj, ha nehéz a teher, Ha az élet romokban hever, S a sors új lapokat kever, ne félj! Ne félj, ha illan az élet, Ha próbák gyötörnek meg téged, S erődet elszívják az évek, ne félj! Patikamérlegen méri

Lélek Lelkem sem élő, se nem holt, Mindig az Isten része volt! Mindig az Isten része lesz, A testem rajta csak a mez, Amit épp csak magára kapott Magához ölelve az anyagot Hogy táncában megforgassa, Míg Karmája gyümölcsét aratja. Tudás és nem tudás határán Régi tetteimnek árán Formálva anyagból, s lélekből Kértem el létemet a menyből, Hogy végigjárva életem Döbbenjek