Vígasz a Bhagavad Gítá Klubon

Vígasz a Bhagavad Gítá Klubon

Segítséget kértek. Nem a saját bőrükön tapasztalták, mégis lesújtó, drámai erővel hatott, amikor megtudták, hogy egyikük tragikus módon elveszítette kamaszkorú gyermekét. Hogyan reagáljanak, mit mondjanak, hogy viselkedjenek? Bátorítást akartak, útmutatást. Tanácsot kértek, mintát, amihez igazodhatnak.

Minden fényt elnyelő sötét, nyirkos esték és végeláthatatlan éjjelek lopakodtak körénk. Már csak pár nap választott el a megbeszélt találkozás időpontjától, amikor a béke szigetén, a Bhagavad Gítá klubban én következtem, nekem kellett felolvasnom a szent iratból a soron következő részletet.

Hetek óta nem tudtam elmenni a csoportba, fogalmam sem volt arról, hogy hol tartanak a többiek. Tulajdonképpen nem lepődtem meg azon, ami történt. Mintha csak így kellett volna lennie, hogy akkor és ott pont nekem kelljen azokat a szavakat hangosan kiejtettem. Meghatódtam. Áldottnak éreztem magam. A vigasz megérkezett.

„Nem születik és nem hal meg soha: ha már volt, többé meg nem szűnhet. Meg nem született, örök, nem változó, ősidőktől való, s ha testét meg is ölik, Ő soha meg nem ölhető.”

-M. Hajni

Hasonló történeteket a Jóga-szigetekről ide kattintva találsz.

Hasonló igaz történeteket Mohl Hajnaltól ide kattintva találsz.