Tüzednél melegszem
Tüzednél melegszem
Tüzednél melegszem
Ebben a hidegben
Átjár, mint az élet
Hazahívó fényed.Jégpáncél olvad lassan
A végtelen, kozmikus fagyban
S szívemből fele részt
Óvatlan felemészt.A sötét rettegés tere
Immár a Te lakod helye
Ott lángol a tűz
Mi rút halált elűz.Ne hagyd többé, ó Végtelen
Hogy a parányi értelem
Hazudja ismét a világom
Harsogva kucorgó magányom!Ne hagyd, hogy a remegő egó
Szirénhangja legyen az echó
Ne hagyd, ó kérlek nagyon!
Meglásd, már én sem hagyom!Nandagópa (Schönek Zoltán)
ॐ ॐ ॐ ॐ ॐ ॐ
