A pránájáma hatásai

Pránájáma hatásai

Tapasztalatok egy gyakorló tollából:

Eleinte nem szerettem ezeket a gyakorlatokat, úgy gondoltam (annak ellenére, amit a tanfolyamon tanultam a pránájámáról), hogy csak az időt veszi el az ászanák gyakorlásától, amik hatását azonnal éreztem, amikor elvégeztük őket, mármint olyan szempontból, hogy éreztem az izmaimon azt, hogy „dolgoztam”.

A pránájáma ezzel szemben sokkal több figyelmet igényelt, sokszor sokkal több „kínlódással” vagy talán erőfeszítéssel járt, hogy egyhegyűen csak magára a légzésre figyeljek. Az első légzéssor, amit megtanultunk a hasi légzés és a teljes jógalégzés volt. Na, ez uncsi volt. Talán azért, mert nekem nem volt problémám a hasi légzéssel, csak később jöttem rá (amikor az Anulóma Vilómát már bent tartással gyakoroltuk), milyen fontos ennek az egyszerű légzésnek a megismerése.

Utána az Anulóma Vilómát gyakoroltuk. Mivel egyszer azt mondta az oktatóm, hogy azokban a gyakorlatokban kell egyre jobban elmélyednünk, melyeket nem szeretünk, elhatároztam, hogy végig csinálom az Anulóma Vilóma éves tervét amit tőle kaptunk.

Eleinte nem volt túl nehéz a 2/8/4 arány, talán csak az jelentett problémát, hogy figyeljem a légzést (amikor hosszabb ideig végeztem a gyakorlatot hajlamos voltam arra, hogy hagyjam a gondolataimat elszállni, így összekevertem melyik orrlyukon kell ki vagy belélegeznem). Minden este gyakoroltam, míg rutinszerűen tudtam mikor, melyik orrlyukon lélegzek be és ki. Már nem kellett erre figyelnem. Ekkor kezdtem el növelni a belégzések benntartások és kilégzések tartamát. Na ekkor kezdődtek a meglepetések. Annak érdekében, hogy a légzésre figyeljek a csakrák mantráit mondogattam számolás közben, és elkezdődött valami. Először is volt olyan, hogy egyes csakráknál elkezdtem „fulladozni”. Katica azt mondta, amikor ezt említettem neki, hogy az azért lehet, mert az a csakra valami miatt nem „működik” jól. Na nekem sem kellett több még többet gyakoroltam. Már reggel és este is. Egy kicsit szomorú is voltam, hogy kevesebb idő jut az ászanákra, de szerettem volna, ha az energia központjaim jól működjenek.

Volt olyan alkalom, amikor a gyakorlatok alatt annyira leizzadtam, hogy a pólóm is csurom víz lett. Télen is nyitott ablaknál végeztem a gyakorlatot ennek ellenére egy cseppet sem fáztam, sőt! Nem hittem el. Minél többet gyakoroltam annál egyszerűbbnek és annál unalmasabbnak tűnt az Anulóma Vilóma. Ezt meg is említettem az oktatómnak és ekkor azt javasolta, hogy próbáljak kinn-tartást. Na ekkor már megtudtam fogalmazni érzem az Anulóma Vilóma jótékony hatásait. Éreztem, ahogy a gerincem „kipattog”. Mint, amikor a masszőr felfelé tolja a  gerinc oszlopot és kiropognak a csigolyák, csakhogy semmilyen mechanikus hatás nem érte, éri ilyenkor a gerincemet. Nem tudom mitől, de olyan, mintha fordulnának helyre az elcsúszott csigolyáim. Vagyis sejtem talán a prána 🙂 helyes áramlása segít.

A másik gyakorlat Kapálabháti volt. Ez igen erőteljes gyakorlat volt számomra. Eleinte sokkal kevesebb ideig gyakoroltam mint az Anulóma Vilómát. Talán mert szerettem. Élvezem, amikor a agni szárát (tisztító gyakorlat) és a naulit (hasizmok mozgatása) beillesztjük a légzések közé. És nagyon szeretem a kinn-tartásokat, ami nagyon jól hat a gerinc oszlopomra (ez is) :). Folyamatosan próbálok a napfonat csakrára koncentrálni a gyakorlat alatt. Sokszor érzem a melegséget a gerincoszlop hátsó részén, ami nagyon kellemes. A kilégzés során olyan, mintha valami szürke kellemetlen dolgot lélegeznék ki, de amint kilélegeztem és a levegőre kerül fényes lesz. Belégzéskor pedig csupa fényes dolgot lélegzek be, ami kifényesít belülről. Általában 32 percig végzem ezt a gyakorlatot mindennap igyekszem reggel elvégezni. Van olyan, amikor nagyon könnyen megy, de olyan is van, amikor egy kicsit nehezebb. Ami az első meglepetés volt számomra, az az volt, amikor könnyű lett a fejem. Olyan kótyagosan könnyű azt hiszem. A második fura dolog, amikor lila foltok úsztak be a szemhéjamra. Azt gondoltam, ez a harmadik szem, vagy a korona csakra lehet és nagyon erősen próbáltam a harmadik szemre összpontosítani. Na ekkor megszűnt. Mostanában hagyom, hogy folyjon csak a sok lila paca.

A gyakorlati haszna ennek a gyakorlatnak a számomra az, hogy amióta végzem nincs székrekedésem. Ha reggel elvégzem a légző gyakorlatot nem fáj a gerincem. Nyugodt vagyok és nem esik nehezemre egy-egy dologra koncentrálni.

Volt már olyan alkalom, amikor az egyik légzőgyakorlatból átcsúsztam valahogy a másikba. Elkezdtem az egyikkel és amikor „felocsúdtam” már a másik gyakorlatot végeztem. Ilyenkor számomra mindig könnyebb meditálni (ami bizony nagyon nehéz). A pránájáma gyakorlatok után könnyebben veszem fel a pózokat, és könnyedén kitartom őket három, négy percig megerőltetés nélkül, ha az ászanákkal kezdem a gyakorlást van olyan, amikor ez sokkal nehezebb. Mára nagyon nagy prioritást élveznek a pránájáma gyakorlatok a jógagyakorlásom során.

Nagyon szeretném a szamánu légzőgyakorlatot megtanulni. Amikor csak ezt gyakoroljuk utazom. Na ezt igazán nem tudom megmagyarázni. Talán ilyenkor könnyebben tudok átcsúszni meditatív állapotba, ami számomra nem könnyű. Amikor elvégzem a pránájáma gyakorlatokat, azután ha fordított állást veszek fel, vagy néha olyankor is, amikor szimplán csak sétálok a jobb fülemen harangokat hallok, hol tisztán hangosan, hol pedig messziről elmosódva. Ilyenkor jó érzés tölt el.

2014. T. Mónika