Gyakorolj hittel
Szvámí Sivánanda inspiráló írása a gyakorlásról és hit kapcsolatáról. Váljon kedves teljességetekre!
A hit ereje
“A spirituális fejlődés szoros kapcsolatban áll a hittel – az Istenbe, az írásokba és a Guruba vetett hitünkkel. A hit minden fejlődés alapja. Még az anyagi fejlődés, a találmányok és felfedezések is a hiten alapszanak – az önmagunkba vetett hiten. Az ember meghódította a világűrt. Ha a tudósok, akik az űrutazást lehetővé tették továbbra is csak tűnődtek volna azon, hogy ez vajon lehetséges-e, ha továbbra is megkérdőjelezték volna saját képességeiket, akkor az űrutazás csak egy megvalósítatlan álom maradt volna. Higgy önmagadban! Higgy Istenben! Higgy a Mesteredben! A matematikában, asztrofizikában és a már ismert fizikai törvényekben könnyű hinni, és könnyű egy adott tárgy elérésén dolgozni. A spirituális birodalomban, a láthatatlan törvényekben és láthatatlan következményeikben azonban már nehezebb hinni. De kezdetben mindig szükség van hitre. Ha egy éven át teljes odaadással végzed a szádhanát (jógagyakorlás), lehetnek tapasztalataid, konkrét bizonyosságot szerezhetsz egy Láthatatlan Erő létezéséről, olyan törvények létezéséről, melyeket a tudomány nem képes megmagyarázni, amelyek elemzésére az értelem már nem elég. Minél tovább végzed a szádhanát, annál jelentősebb és mélyebb tapasztalatokra teszel szert. Minden újabb tapasztalat megerősíti a Mesteredbe, Istenbe és az írásokba vetett hitedet. És minden újabb megerősítés még több gyakorlásra inspirál. Így folytatódik a láncolat, s ha kitartó és éber vagy, és nem esel áldozatul mindazon kísértéseknek melyek minden tanítvány útját akadályozzák, akkor egy nap bizonyosan eléred azt a közvetlen megtapasztalást, mely végső bizonyítékul szolgál.4
A kétely a fejlődés ellensége
A tanítványok gyakran jönnek hozzám, és panaszkodnak, hogy nincs elég hitük. Én erre mindig azt mondom nekik „Ne aggódj! Csak gyakorolj. Pont azért kell gyakorolni a szádhanát, hogy megerősödj a hitedben.” A kétkedőknek nincs helyük a spirituális világban. A kételkedők szemernyit sem fejlődnek. Kétségtelen, hinni nem könnyű dolog. Itt van például Tamás. Ő is kételkedett Jézusban. Még azután sem hitt neki, amikor pedig a Nagy Mester számtalan csodát véghezvitt azért, hogy tanítványaiban a hitet felébressze. Azt akarta, hogy a Mester még több csodát mutasson. Ilyen a kétkedő természet. Ez az elme fondorlatossága.
Öld meg ezt a kétkedést magadban, ha fejlődni szeretnél! Könnyű azt énekelni, hogy „én nem ez a test vagyok, nem az elme vagyok, Halhatatlan Lélek vagyok”; de ha fel kell adnod egyetlen étkezést böjt napján, az már nem megy. És akkor még panaszkodsz, hogy nem fejlődsz spirituálisan. Manapság divat a Mestert hibáztatni, ha valaki nem fejlődik a saját szádhanájában. Te csak odavezetheted a lovat a vízhez, de inni nem tudsz helyette. A Mester csak tanít. Gyakorolni a tanítványnak kell. A Guru nem gyakorolhat a tanítványa helyett. A Guru csak arra kérheti a tanítványát, hogy higgyen benne, és gyakorolja a szádhanát; ezen felül viszont semmi mást nem tehet.
Légy őszinte!
Hagyjuk most a személyes Guru kérdését! A világ megáldatott egy sor olyan Isten-emberrel, akik isteni lábnyomukat itt hagyták a földön. Mindnyájan ismerjük a tanításaikat. Az iskolás gyerek tudja, hogy nem szabad lopnia, és mindig igazat kell mondania. Az ügyvéd tudja, hogy nem szabad hamis tanúkat beidéznie. Az orvos tudja, hogy nem szabad a szegény emberektől pénzt kérni olyan injekcióért, amiben csak színes festék van. A férj tudja, hogy feleségéhez hűségesnek kell lennie. És mégis, hányan gyakorolják azt, amit már egyébként is tudnak? Hányan gyakoroljátok azokat a dolgokat, amikről már megtanultátok, hogy jók, és hányan tartózkodtok azoktól, amikről pedig tudjátok, hogy rosszak? Nagyon kevesen.
Hagyd el a képmutatást! Légy őszinte! Ha szeretnél új lapot nyitni az életedben, és spirituálisan fejlődni, senki sem állíthat meg. De, ha nem vagy őszinte, csak kíváncsi, ha nem gondolod komolyan, amit mondasz, s nem gyakorolod, amiről prédikálsz, akkor maga Isten sem segíthet rajtad. A megoldás alapvetően saját magadban van. A Guru olyan, mint egy lámpás. Megvilágítja az utadat, amelyen neked kell azonban végigmenned. A Guru nem mehet végig helyetted. Azért ismétlem ezt ilyen sokszor, hogy jó mélyen bevésődjön a szívedbe.
Gyakorolj!
Legyen belső meglátásod! Nézz belülre! Nézz magadba! Ülj le egyedül, és végezz önvizsgálatot! Találd meg a hibáidat, és szabadulj meg tőlük! Találj új alkalmakat az erények gyakorlására; és gyakorold is őket! Az elméletnek önmagában semmi haszna, hacsak nem kerül át a gyakorlatba. Ne vesd el az elméletet, mielőtt kipróbáltad volna! „Szolgálj, szeress, adj, tisztulj, meditálj, valósítsd meg önmagad.” Ez a spirituális formula. Szolgálod a betegeket, szenvedőket, írástudatlanokat? Ugyanúgy szereted a szomszéd gyermeket is, mint a sajátodat? A jövedelmed 10%-át adományra költöd, bármennyi is a jövedelmed? Próbáltad-e már szívedből kiirtani a testi vágyakat, haragot, kapzsiságot, kötődéseket, büszkeséget és féltékenységet dzsapázással, kirtannal, az írások olvasásával, egyhegyűséggel?
Ha ezeket nem gyakorolod, akkor egyetlen perc sikeres meditációd sem lehet. És meditáció nélkül nem tapasztalhatod meg Istent, még akkor sem, ha ezer életen át próbálkozol. Ne a tanítókat hibáztasd. Jézus, Buddha, Sankara, Rámánúdzsa, a szikh Mesterek és a dzsáin Tirthánkárák – mind érted éltek és haltak. A tanítók mindig többet adtak, mint amennyit megérdemelsz. Hajolj meg előttük! Borulj le! Díszítsd a képeiket virágokkal! Olvasd az írásaikat! Kövesd a tanításaikat!
A szent Guru Purnima ünnep, az emlékezés és hálaadás napja. Ez a nap azért van, hogy ismételten megerősítsd hitedet a Guruban, és új életet kezdj az ő tanításaival összhangban. Határozd el még ma, hogy új életet fogsz élni! És élj is. Isten áldása legyen veletek! A Brahma-Vidjá Mestereinek áldása legyen mindnyájatokkal!
Szvámí Sivánanda: A Te Önvalód”
