Guru

Domonyi Mónika Móhiní verse a Guruhoz, a Mesterhez. Guru Hosszú volt az út, ahonnan jöttem, Nem is nézek hátra, a múlt elmarad mögöttem. Semmivé foszlott eddigi életem, A Guru hívott engem, megfogta a kezem. Jól tudom már, pontosan így rendeltetett, A Guru hívó szava repített ide engemet. Rám nézett és kezét nyújtotta felém: „Ideje tanulnod, hiszen tudod már, mi a

tovább...

Dsuang Dszi álma

Dsuang Dszi álma – Szabó Lőrinc elgondolkodtató szépséges verse a létforgatagról. Fogadjátok szeretettel: Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta,- ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke,- mesélte,- igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang

tovább...

A Lélekálom

A lélekálom – Schönek Zoltán verse az álomról és ébrenlétről, ki tudja melyik a valóság? A lélekálom Pillangó lélekben emberlét álom Rezdül az éterben hímporos szárnyon Dzsuang Szi álmát álmodva tovább Szárnyalja körbe elme-otthonát Képzelve magát azonosnak testtel Meggyőzve önmagát, hogy csakis ő a Mester Érzékek istrángján anyagban vergődve Visszavágyva mégis a magas felhőkbe Hogy szendergésből felriadva lássa, Az illúzió

tovább...

Madárdal

Madárdal – Schönek Zoltán verse, általa meg tudjuk mit tanulhatunk a kis madártól, fogadjátok szeretettel: Madárdal Kismadár rebbent fölém az ágra Hogy énekében lelkét elém tájra Pentaton dalában öntve ki a szívét Ahogy egy mester oktatja a hívét. Énekelte egyre, hogy az Ég hatalmas S bármeddig szemléli, soha nem unalmas! S repüljön bárha akármelyik ágra, A kegyelem rügyének fakadása várja.

tovább...

Óh Uram

Óh Uram – Schönek Zoltán csodálatos fohásza a mindenkiben bennelakozó Legfelsőbb Jósághoz/Istenhez, a mi Urunkhoz. Fogadjátok szeretettel: Óh Uram … Ha van értelme e világnak, Az egyedül csak Te lehetsz, Én már másfele nem mennék, Csak amerre Te vezetsz! Ó, ha tudnék énekelni, Hozzád méltó éneket Nem tölteném semmi mással A hátralévő éveket! Ó, ha színedet láthatnám, Abbahagynám harcomat, Csak

tovább...

Shanti

Shanti – Domonyi Mónika, kedves jógásunk versbe öntötte a Shanti Jóga-szigeten tapasztalt élményeit. Számunkra nagyon megható és reméljük, hogy a kedves olvasónak pedig inspiráló lesz. Fogadjátok szeretettel: Shanti Ha le szeretnéd rázni a zajos világ porát, Gyere be nyugodtan, a Kék Kapu nyitva vár. Ha hited már fogytán, és csak pislákol a lelked, Ez az a hely, ahol újra békédre

tovább...

Térkép

Térkép – Schönek Zoltán verse, mely a szavakkal kimondhatatlant mégis érzékelhetővé teszi számunkra. Fogadjátok szeretettel: Térkép “A válaszok elméd bugyrain túl várnak, Zengve néma daluk holnapnak, s a mának Hová Mesterek vezetnek múltba nyúló láncban Fogva fázó kezed e létnek hívott táncban. A válaszok elméd tükre mögött élnek S csak azoknak láthatók, akik már nem félnek, Kikben tudás fénye, a

tovább...

A kútásó balladája

A kútásó balladája  –  Schönek Zoltán ballada formájában juttat el minket valódi Önvalónkhoz, a hallhatatlan Lélekhez. Fogadjátok szeretettel: A kútásó balladája Kutat ástam eddig, hisz ezért fizetnek! Voltam fakasztója éjsötét vizeknek. Csákányommal sújtva kőre és agyagra Egyre lejjebb fúrtam, bele az anyagba. Saját fontosságom dölyfös tudatában Mindig csak lenézve ástam, ástam, ástam, Gödröm egyre mélyült, ástam egyre még, Fejem felett

tovább...

Szeretetkör relaxáció

A Szeretetkör relaxáció ihlette Domonyi Mónika versét. Fogadjátok szeretettel és éljétek át általa: “Ismeretlen arcok töltik meg a termet. Ismerős hangok érik el a lelkem. Hátamon feküdve újra megélhetem, Hogy az út csakis Önvalómhoz vezet. Mantrákat zengetünk, énekeljük egyre: Óm Sánti, Óm Béke, EGY az Isten Kegyelme. Már ismerjük egymást, összeforr a lelkünk. Egy körben ülve, EGYként emelkedünk. A dob

tovább...

Sivánanda Mester köszöntése

Sivánanda Mester köszöntése – Schönek Zoltán verse Gurujához, fogadjátok szeretettel: Sivánanda Mester köszöntése Magam előtt látlak Mester, Ahogy a Gangesz parton állsz, Kitárt karokkal s lélekkel Az ébredő Szaviturra vársz. A Gájatrit zengve hívod, Magadhoz öleled a fényt, S szeretettel árasztod el Az összes emberi lényt. Szúrja is csodálva szemléli A belőled áradó ragyogást, Az odaadó szolgálatot, S  a mélységes-végtelen

tovább...