Átman – Brahman – Lélek
Átman – Brahman – Lélek fogalma a jógában
Az ember alapvető természete a tökéletes boldogság, létezésének központi alkotóeleme a veleszületett isteni mivolta. Lényegi természete az isteniség, az a tudatosság, melyet elveszített állatias hajlamai és a tudatlanság fátyla miatt. Az ember tudatlanságában a testével, az elméjével, a pránával és az érzékekkel azonosítja magát. Ha ezeken felülemelkedik, eggyé válik a Brahmannal, az Abszolúttal, aki maga a valódi üdvösség.
A Brahman vagy Abszolút a legteljesebb valóság, a legkiteljesedettebb tudatosság. Amin túl már nem létezik semmi, ami mindennek a legbensőbb Önvalója – az az Átman vagy a Brahman. Az Átman minden lény közös tudatossága. Tolvaj, prostituált, utcaseprő, király, csavargó, szent, kutya, macska, patkány egy dologban mind azonosak: mindnyájukban közös az Átman.
A testek és elmék közötti különbség csupán képzelt, látszólagos. Különböznek a színek, különböznek a vélemények, ám az Átman mindenkiben egyforma. Ha nagyon gazdag vagy, lehet saját hajód, saját vonatod vagy repülőgéped, mellyel önös céljaidat szolgálhatod, de saját Átmanod nem lehet. Az Átman mindenkié; senkinek sem a kizárólagos tulajdona. Az Átman az egyetlen a sokféleségben, az állandóság a folyton változó formák között. Az Átman minden tudatos lény tiszta, abszolút, lényegi tudatossága.
Minden élet forrása, minden tudás forrása az Átman, legbensőbb Önmagad. Az Átman vagy Legfőbb Lélek transzcendens, kifejezhetetlen, bizonyíthatatlan, kigondolhatatlan, leírhatatlan, örök békével és örök üdvösséggel teli. Nincs különbség Átman és üdvösség között. Az Átman maga az üdvösség. Isten, tökéletesség, béke, halhatatlanság, üdvösség mind egyek. Az élet célja a tökéletesség, a halhatatlanság vagy Isten elérése. Minél inkább képes valaki közel kerülni az igazsághoz, annál boldogabb lesz. Ez azért van, mivel az igazság lényegi természete a feltétel nélküli, abszolút üdvösség.
Ami véges, az nem lehet üdvös. Csakis a végtelen üdvösséggel teli. Örök üdvösséghez csak az örökkévaló Önvaló által juthatunk. Önmagunk ismerete nem más, mint élvezni az örök üdvösséget és az örök békét. Az Önmegvalósítás örök élettel, abszolút tudással és végtelen boldogsággal jár. Önmegvalósítás nélkül senki sem érheti el az üdvösséget. Az Abszolút kereséséért mindent fel kell áldoznunk, még a legkedvesebb tulajdonunkat, az életünket is, és minden fájdalmat el kell viselnünk.
Annyi időt áldozhatsz filozófiai könyvek tanulmányozására, amennyit csak akarsz, tarthatsz számos előadást föld körüli utak során, élhetsz száz évig egy himalájai barlangban, akár ötven évig is gyakorolhatod a pránájámát, ám a megvilágosodást addig nem érheted el, amíg fel nem ismered az Önvaló egységét.
-Srí Szvámí Sivánanda (Utak a boldogsághoz, bevezetés)
A felajánlási mantrával minden tettet karma mentesíthetünk. Felajánlhatjuk az ételünket, magát az evést, a légzést, beszédet, mosakodást, a takarítást, munkahelyi munkánkat, azaz minden tevékenységünket. A legnagyobb felajánlás az ego felajánlása, ez az Önátadás. Mindezt megtehetjük az alábbi mantrával:
„Óm Brahmárpanam Brahma havir Brahmágnau Brahmaná hutam Brahmaiva Téna Gantavjam Brahma-karma-szamádhiná”
„Brahman az áldozat, Brahman az áldozati vaj, Brahman önti az áldozatot Brahman tüzébe, bizony Brahmanhoz megy az, aki mindenkor Brahmant látja minden cselekvésben.”
Bhagavad Gítá 4/24.
