Az emberi természet spiritualizálása
Az emberi természet spiritualizálása
Részlet Szvámí Sivánanda: Szádhana c. művéből.
A szádhana spirituális, vagy lelki gyakorlást jelent. A könyvrészletből megtudjuk, miért fontos a spirituális élet, miből állnak a spirituális gyakorlatok, és ezáltal hogyan válunk először igaz emberekké és abból isteni lényekké. Ez az emberi természet spiritualizálása.
„A kicsinyes, konok önzés által irányított emberi egyéniség komoly akadályt jelent a meditációban, az emberi önkiteljesítésben. Ez az apró, de önzően követelőző kútfő komoly befolyással van a gondolatokra, uralja az automatikus érzelmeket, a tetteket, végső soron az egész jellemet.
A radzsaszikus (szenvedélyes) vagy tamaszikus (tudatlan) öntörvényűség az, mely elfedi, avagy elrejti a nemes jellemet, az isteni természetet.
Vágyhatsz az Igazságra, övezheti tisztelet tevékenységedet. Lehetsz birtokában az akaratérőnek, mellyel felülkerekedhetsz bármilyen nehézségen, legyűrhetsz minden ellenséges erőt. Ha ez a kis ego mindvégig tolakodó marad, ha soha nem tágít, ha a nincs meg a szándék a belső személyiség megváltoztatására, átformálására, nem érhetsz el gyors eredményt spirituális utadon. Mindvégig kényszerpályán maradsz.
Az emberi természet átalakítását a gyökereknél kell kezdeni. A szádhakának (gyakorlónak) törekednie kell arra, hogy ösztönös reakcióit teljesen átformálja. Ha ezt elmulasztja, értéktelen lesz minden spirituális tapasztalata, képessége.
Ha ez a picinyke ego, vagy emberi természet makacsul megőrzi földhözragadt gondolkodását, korlátolt, önző, közönséges, hibás és buta emberi öntudatát, a spirituális céllal végzett lelkigyakorlatok, az önmegtartóztatás, mind meddő próbálkozások maradnak.
Ez annak a jele, hogy igazából nem kívánsz közel kerülni Istenhez, mindent, amit csinálsz, a kíváncsiságból ered.
Az emberi természet belső mozgatórugóit nem könnyű átalakítani. A szokások erősek, és mélyen gyökereznek. Apró változtatások is hatalmas akaraterőt, kitartást igényelnek. A jelölt gyakran érzi reménytelennek a helyzetét.
Szattvikus (tiszta) tudás megszerzésével, rendszeres dzsapázással (mantra ismétlés), kírtannal (Isten neveinek éneklése), meditációval és tekintélyes mennyiségű, önzetlen szolgálattal azonban közelebb kerülhet céljaihoz.
Viselkedésének megfigyelésével, megértésével megtalálhatja saját gyengeségeit, a kulcsot önön hibái kijavításához. Hangsúlyoznunk kell a Guru szerepének fontosságát. Ő segíthet pontosan beazonosítani a hibákat, kiválasztani a javítás legmegfelelőbb módját.
Gyakori, hogy a törekvő erősen kötődik régi önmagához. Képtelen átadni magát az Úrnak, vagy Gurujának. Képes bármely pillanatban felfortyanni, szembeszállni bárkivel apró dolgokért. Soha sem engedelmeskedik, nem fogad el semmilyen spirituális tanítást. Kicsinyes, öntörvényű, konok és öntelt. Képtelen elfogadni saját gyengeségeit, hibáit. Hibátlan embernek tartja magát, rendszerint túlértékeli saját teljesítményét. Ő az, aki nemtörődöm, és kerüli a felelősségvállalást. Megpróbálja elhitetni, másokat is meggyőzni arról, hogy nézetei ésszerűek, minden, amit tesz, és ahogyan azt teszi helyesek, mindenki számára előnyösek, és ezek mindenkor összhangban vannak a Jóga tanításaival.
A Jóga útját csak azoknak szabad járni, akik komolyan veszik azt, akik készek egojukat földig rombolni. A spirituális úton nincs félmegoldás. Az érzékek szigorú korlátozása, kérlelhetetlen önfegyelem, folyamatos meditáció az, mellyel eljuthatsz Isten felismeréséhez.
