Szétszórt szavak

Szétszórt szavak

Szavakat szórok szét a szélbe
Időnként bátran, máskor meg félve
A horizont felett nézve el,
Várva, hogy valaki felel.

Mintha nem is lenne áruk
Semmi hasznuk, semmi káruk
Elmébe zárkózott, didergő lelkek
Dobhártyáiról mind leperegnek

Úgy keringnek hetedhét határba’
Továbblebbenve tegnapból a mába
S onnan a holnapba, mint úti cél
Egy részük az Isten lábaihoz ér

S ott hever majd mind a porban
Dermedten, némán, látszólag holtan
S mint gyermek a pitypang-bóbitát fújja
Szétszórja majd őket a Legfelsőbb ujja

Máglyára veti őket tüzelőnek
S lesznek forrásai melengető hőnek
Mi köré gyűlve az olvadó lelkek
Botladozva ismét reá lelnek.

-Nandagópa Schönek Zoltán

Hasonló spirituális verseket itt olvashatsz.