Meditáció gyakorlata
Útmutató 12 lépcsőben a meditáció gyakorlatához
Szvámí Visnu-dévánanda azt mondaná, hogy nem lehet senkit megtanítani meditálni, ahogy az alvást sem lehet tanítani. Az álom akkor jön a szemünkre, ha sikerült elménket a napi gondokról leválasztanunk. A meditációt sem lehet erőltetni, ám az alvással ellentétben ez egy tudatos állapot. Szükségünk van egy bizonyos fokú akaraterőre ahhoz, hogy a meditációban bekövetkező magasabb tudatállapotban képesek legyünk megmaradni. Ugyanakkor el is kell lazulnunk, tudni kell elengednünk az elvárásainkat és vágyainkat. Ez a rendkívül finom egyensúly, mely egyrészről a koncentráció fenntartásához szükséges erőfeszítés, másrészről pedig minden zavaró tényezőtől való elvonatkoztatás között áll fenn, maga a meditáció. Elménket megtanuljuk erőlködés nélkül fókuszálni, mégis elegendő tudatosságot tartunk fenn ahhoz, hogy ne puszta merengés legyen a vége. Az ellazult tudatosság elérésére fel kell készíteni magunkat, ehhez az állapothoz különböző lépcsők vezetnek el. Fontos megismételni azt a tényt, hogy a meditáció egy folyamat, s mint olyan, időt vesz igénybe. Légy szelíd és türelmes az elméddel; ne várj azonnali csodákat! Minél nagyobb gondot és figyelmet fordítasz az előkészületekre, annál pozitívabb eredményre számíthatsz.
1. – A HELY
Legjobb külön szobát fenntartani a meditációnak, ám ha ez nem lehetséges, mint ahogy legtöbbünk számára nem az, akkor próbálj meg leválasztani egy részt a szobában, ha tudsz, ahol gyakorolhatsz. Ezen a helyen, melyet csak meditálásra használsz, legyen mindig tisztaság és rend, ne legyenek zavaró, figyelmet elvonó tényezők, s csak olyanokat engedj ide belépni, akik tiszteletben tartják e hely szentségét.
A fókuszálás helye
Rendezz be egy kis asztalt, mint a helység központi részét, gyertyával, vagy még jobb, egy kis olajlámpással, mivel a fény igen fontos spirituális szimbólum! A mozdulatlan láng nézése a meditáció megkezdése előtt segít koncentrálni az elmét és azt befelé fordítani. Ez a mozdulatlan nézés önmagában is egy koncentráló gyakorlat, melyet a könyv egy másik részében írunk le. Egy szál virág vagy cserepes növény emeli az atmoszférát és az elmét örömmel tölti el. Füstölő égetése reggel és este erőteljes tisztító hatást gyakorol a hely energiájára. Használj természetes (nem vegyi) alapú füstölőt, pl. szantálfát, mely nyugtatja, higgadttá teszi az elmét, vagy olyan illatokat, mint a rózsa vagy tömjén. Ha vallásos beállítottságú vagy, helyezz el egy felemelő spirituális szimbólumot, mint pl. az OM szimbólum, a Kereszt vagy a Dávid Csillag; vagy egy képet Jézusról, Krisnáról, az Isteni anyáról vagy Buddháról. Válaszd azt, amelyik a szívedhez és a lelkedhez szól, s amely segít befelé fordítani az elmédet és elvonatkoztatni a világi problémáktól. A rendszeres meditáció gyakorlásának erőteljes rezgései betöltik a helyet, mágneses aurát hoznak létre és hat hónapon belül a helység atmoszférájának nyugalma és tisztasága tisztán érzékelhetővé válik. Feszültséggel teli időkben ha leülsz ezen a helyen és gyakorolsz egy fél órát, nagyfokú vigaszt és megkönnyebbülést fogsz érezni.
Melyik irányban üljünk?
Egy tiszta matracon ülve (egy összehajtott gyapjú takaró vagy pamut szőnyeg kiváló erre a célra) az asztal előtt fordulj észak vagy kelet felé, hogy kihasználd a kedvező mágneses rezgéseket. Azt tartják, hogy ez a két irány segíti elő legjobban a spirituális koncentrálást.
Meditáció a természetben
Aligha szükséges mondanunk, hogy a természetes környezet sokkal kedvezőbb a meditáció gyakorlására, mint a városok, ahol a zajszint, légszennyezés, forgalom, elektronikus gépek és a minket körülvevő emberekben lévő nagyfokú feszültség megnehezítik a koncentrálást. Ha módod van rá, ragadj meg minden alkalmat, hogy a természetben meditálhass – egy homokos parton az óceán felé fordulva, egy csendes folyóparton, egy fa alatt, egy hegy tetején, napkeltekor vagy napnyugtakor. Az ilyen meditációban minőségi különbséget találsz. Ha legtöbbünkhöz hasonlóan a városban meditálsz, itt is megteremthetsz egy védett, emelkedett környezetet és természetesen sokkal jobb a városban meditálni, mint egyáltalán nem meditálni.
2. – AZ IDŐ
A legalkalmasabb napszak a meditáció gyakorlására a hajnali és szürkületi órák, amikor az atmoszféra telítve van különleges spirituális erőkkel. A legkívánatosabb időpont a brahmamuhurta, a hajnali 4 és 6 óra közötti időszak. Ezekben az alvás utáni csendes órákban az elme és az atmoszféra tiszta és még egyenlőre zavartalan a napi tevékenységektől. Frissen és a nap problémáitól még mentesen, a koncentráció erőfeszítés nélkül jön. Ha ez nem kivitelezhető, válassz egy olyan időpontot, amikor vissza tudsz vonulni a világi tevékenységektől és képes vagy lenyugtatni az elmédet. Este, naplementekor szintén nagyon alkalmas az idő, vagy lefekvés előtt. A napi feszültségektől megszabadított és egy magasabb tudatállapotra hangolt elmével hamar mély álomba esel a meditációt követően. Bármely időpontot választod, győződj meg róla, hogy semmi nem fogja elvonni a figyelmedet.
3. – A RENDSZERESSÉG
Fontos, hogy fenntartsd az állandóságot a gyakorlásban, s hogy minden nap ugyanabban az időben gyakorolj. A tudatalatti elmének rendszerességre van szüksége ahhoz, hogy szokásává váljék a lenyugvás és a könnyen fókuszálhatóság. Kezdd 15-20 perc napi gyakorlással és fokozatosan terjeszd ki ezt az időt 1 órára! Ha erre nincs módod, legalább fél órát gyakorolj naponta. Jobb minden nap 30 percet meditálni, mint hetente egyszer két órát. Még ha elutazol, akkor is meditálj minden nap. Ha kialakítod a szokást, akkor magától jelentkezik az igény benned arra, hogy minden reggel meditálj; ha a körülmények nem teszik lehetővé a gyakorlást, hiányérzeted támad, mintha nem mosakodtál volna aznap reggel. Felismered, hogy a meditáció mentális tisztálkodás, mely az elme jó közérzetéhez szükséges. Hamarosan egyetlen napot sem akarsz majd kihagyni, melyen nem meditáltál.
4. – AZ ÜLŐHELYZET
Ülj kényelmes, mozdulatlan pózban, egyenes háttal és nyakkal, de nem feszesen! A spirituális áramlásnak akadálytalanul kell eljutnia a gerinc alsó végétől a fejtetőig, segítve az elme lecsillapítását és előmozdítva a koncentrációt. Egy kényelmes, keresztbe tett lábú ülésmód szilárd alapot biztosít a test számára, ám nem szükséges a lábakat padmászanába, vagyis a klasszikus lótuszülésbe rakni. Ülhetsz sziddhászanában, fél-lótuszban, vagy bármely más egyszerű, keresztbe tett lábú ülésben. Ha egy lapos párnára ülünk, ez segít a comboknak ellazulni és így a két térd közelebb kerül a földhöz. Ezekben az ülésmódokban egy háromszög alakú pályán áramlik az energia, mely azt összetartja és nem engedi, hogy minden irányban szétszóródjon. Ahogy a koncentráció egyre mélyebb, az anyagcsere és a légzés lelassulnak. Idős vagy kevésbé jó fizikumú emberek ülhetnek egy kényelmes székbe, bokáikat keresztezve. A fekvőhelyzet nem ajánlott, mert ebben a helyzetben az ember teljesen ellazul, s egy idő után majdnem lehetetlen ébren maradni. Az a nagyon enyhe izommunka, amely ülőhelyzetben a hát egyenes megtartásához szükséges, egyben segít ébernek maradni. A test többi részét próbáljuk meg annyira ellazítani, amennyire csak lehet, különös tekintettel az arc, a nyak és a váll izmaira. Mellkasunk legyen nyitott, a bordaketrecet enyhén emeljük fel, hogy a hasi légzést elősegítsük. Kezdetben nehéz lesz a hátunkat néhány percnél tovább egyenesen tartani. Az ászanák (jógapózok) akárcsak napi 30 perces gyakorlása azonban megerősíti a hátizmokat annyira, hogy egy idő után nem okoz nehézséget majd hosszabb ideig is egyenesen ülni. Az ászanák valódi célja az ősi írások szerint az, hogy az ember képes legyen erőfeszítés és fáradság nélkül hosszabb időn át mozdulatlanul ülni. Patandzsali, a Rádzsa Jóga legfontosabb írásának szerzője, azt mondja, hogy a meditációs póznak „szukham, szthiram”-nak, vagyis kellemesnek mozdulatlannak kell lennie. Szvámi Sivananda azt mondja, hogy az ember a meditációban kívül legyen mozdulatlan, mint egy hegy, belül pedig cseppfolyós, mint a méz. Tested megtalálja a számára a legkényelmesebb helyzetet és nem igényel több figyelmet; mint az autó, melyet leparkoltunk és egy időre meg lehet feledkezni róla. Képes leszel elvonatkoztatni attól az érzéstől, hogy te azonos vagy a testeddel és a tudat mélyebb aspektusaira fókuszálni. Néhány hónapba is beletelhet, amíg a meditációs póz valóban kényelmessé válik; ám megedződött testünk olyan önbizalommal és elégedettséggel tölt el bennünket, amely megéri a fáradozást. A gyakorlásban ez az első elért apró siker annyi örömöt és elégedettséget biztosít, amellyel később a nagyobb akadályokat is képesek leszünk legyőzni.
5. – A LÉGZÉS
Tudatosan próbálj ellazulni és ritmikusan lélegezni! Kezdd egy perc mély, hasi légzéssel, hogy agyad megfelelő mennyiségű oxigénhez jusson! Ezután légzésedet alig érzékelhető finomságúra lelassítva folytasd az egyenletes ki- és belégzéseket, mindkettőt kb. 3 másodpercnyi időre végezve. A légzés könnyűvé és teljesen hangtalanná válik. Ez a technika egy pránájáma (légzésszabályozó) gyakorlat, amely egyenletessé teszi a prána (lélegzet) áramlását és ezáltal elcsendesíti az elmét.
6. – AZ ELME
Ahhoz, hogy a meditációban sikert érj el, fontos, hogy képes legyél megszabadulni az elme csalódásaitól és negativitásától oly módon, hogy engeded belépni életedbe a magasabb tudatállapotot, a szélesebb látókört, az örömöt és elégedettséget. A meditáció gyakorlásában elért sikerek, egyenes arányban állnak e cél iránt való elkötelezettségeddel. Őszinte vágynak kell élnie benned aziránt, hogy megszabadulj a „nyitott szemmel való alvás”-tól, ahogy Szvámi Visnu-dévananda mondaná. Az elme szereti a kényelmes dolgokat; szeretünk nyaralni, szeretjük azt tenni, amihez kedvünk van, minden kötelességtudat nélkül. Akkor érezzük szabadnak magunkat, ha az életben minden lehetséges dolgot megtehetünk. Ám ezek a dolgok mindig csak ígéretek maradnak, puszta álmok és erőfeszítés nélkül semmi az égadta világon nem fog megváltozni az életünkben. Ahhoz, hogy a valódi változás végbemenjen, meg kell értenünk, hogy az elkötelezettség nem jelenti a szabadságunk korlátozását, hanem épp ellenkezőleg, élni tudunk a szabadsággal, hogy megválasszuk életünk mely irányba haladjon. A meditáció lehetővé teszi, hogy a dolgokat olyannak lássuk, amilyenek, nem pedig a saját vonzalmunk vagy ellenszenvünk megtévesztő fátylán keresztül, megszabadulva a félelmeinktől és a reményektől. Minden meditációs gyakorlást kezdj azzal, hogy megerősíted magadban, miszerint a valósággal szeretnél szembe nézni és nem holmi fantáziavilágba menekülni. Ám légy türelmes és idővel elmédet finoman tereld el a negatív gondolathullámoktól. Fokozatosan tudatára ébredsz, hogy nem lehet mindig a szórakozásba menekülni, valahányszor életedben egy nehézség felmerül. A reménytől és félelemtől való elszakadás megvéd a csalódástól. Ha minden egyes gyakorlás alkalmával megerősíted elkötelezettségedet a saját magad jóléte iránt úgy, hogy elmédet finoman nyugalomra inted egy adott időn keresztül, csak a jelen problémáira koncentrálva, életedben mérhetetlen pozitív fejlődés áll be.
7. – A KONCENTRÁCIÓ FÓKUSZPONTJÁNAK KIVÁLASZTÁSA
Válassz ki egy fókuszpontot, amelyen az elme megpihenhet! Az elmének szüksége van egy pontra, ahol lehorgonyozhat, mivel általában az idő legnagyobb részét ábrándozással tölti, a jelen pillanattól távol. Ezt részben úgy érhetjük el, hogy tudatosságunkat a testhelyzetünkre és a légzésre irányítjuk. Ám még tovább erősíthető azzal, ha figyelmünket a test egy adott pontjára fókuszáljuk. A testben vannak olyan energiapontok, amelyek különösen alkalmasak és javasoltak arra, hogy ide fókuszáljunk. Ezeket a pontokat csakráknak hívják, vagy energiaközpontoknak. Ez az ismeret a jóga Kundalini Jóga ágához tartozik, a Rádzsa Jóga egyik speciális ágához. A Kundalini Jóga ezekre az energiaközpontokra helyezi a hangsúlyt azért, hogy a bennük tárolódó energiát felszabadítsa és ezzel egy magasabb tudatállapotot érjen el. Az emberi testben 7 fő csakra található és sok más kisebb energiaközpont, melyek mind az asztráltestben helyezkednek el (az energiatestben, amely a fizikai test finom, éteri leképezése), a gerincoszlop mentén. A csakrák a tudat különböző szintjeinek felelnek meg, vagyis belső energiáink különböző szintű kifejeződéseinek. A három alsó csakra az elme alacsonyabb rendű vágyainak székhelye, a biztonság, gyönyör és az egyéniség kifejeződése utáni vágyé. A negyedik, a szívcsakra, a szeretet-energia kifejeződésének felel meg, az ötödik, a torokcsakra, az a központ, ahol a tudat oly mértékben kitágul, hogy felöleli a múlt- és jövőbéli inkarnációk megismerését. A hatodik energiaközpont, mely a két szemöldök közötti ponton helyezkedik el az intuíciós tudás székhelye. Az utolsó, a fejtetőn lévő csakra, a kozmikus tudattal való egyesülés helye. Szvámi Sivananda azt javasolja, hogy fókuszáljunk vagy a szívközpontra (anahata csakra), vagy pedig a két szemöldök közötti pontra (adzsna csakra). A Kundalini Jóga tudománya szerint az ember bármelyik csakrára meditálhat. Ám a mesterek arra intenek bennünket, hogy legyünk óvatosak, mert ha így teszünk, az egyes csakrákban tárolódó energia felszabadul. Az energia természetesen semleges és olyan erőket tartalmaz, amilyet mi magunk tulajdonítunk neki. Ha az elme még erősen azonosul az ösztönös vágyakkal, az újonnan felszabadult energia ezeket a vágyakat fogja táplálni, felerősítve őket és megakadályozva a tudatunk magasabb szintre való emelését. Amíg az elme teljesen meg nem tisztul, addig biztonságosabb, a felső csakrákra fókuszálni. Szvámi Visnu-dévananda az érzelmi beállítottságú személyeknek a szívcsakrát ajánlja fókuszpontként. Ez az energiaközpont ideális mindazok számára, akik érzelmeiken keresztül nagymértékben képesek azonosulni másokkal és az egész világgal. Könnyű lesz számukra az odaadás ideálját elfogadni, mivel személyiségüknek ez a része már egyébként is aktív. A szívközpontra való fókuszálás segít helyes irányba terelni az érzelmi energiát és azt önzetlen szeretet formájában kinyilvánítani. A szív kitágul. Ha személyiségedben az értelemnek van döntő szerepe – ha többször hagyatkozol a gondolataidra, mint az érzelmeidre – akkor könnyebb lesz a két szemöldök közötti pontra fókuszálnod. Ez az én-tudatosság központja. Az ide történő fókuszálás intellektusunkat magasabb szintre emeli és fokozatosan megszabadítja azt szűk és önző látásmódjától. Végül az intuíció kapui megnyílnak, s ekkor képessé válsz a valóságot az értelem szemellenzőjének korlátai nélkül érzékelni. Ezt az állapotot gyakran a harmadik szem megnyílásaként emlegetik. Természetesen mindenki személyiségében megtalálható mind az érzelmi, mind pedig az értelmi aspektus, de ezek közül általában valamelyik hangsúlyosabb. Egyik beállítottság sem jobb, mint a másik. Bármelyik pontra is fókuszálunk a két megadott közül, ugyanarra az eredményre vezet: a tudat tágulásához. A legfőbb célja ennek a gyakorlatnak az, hogy energiánkat képesek legyünk egy ponton tartani. Ha egyszer kiválasztottuk ezt a pontot, akkor utána egész életünkben tartsunk ki emellett. Ha megváltoztatjuk, az energia újra szétszórttá válik, ami az elmét újra vándorlásra készteti. Az elme energiából épül fel. Az energiát meg kell tanítani a harmonikus áramlásra. Az energia áramlását, nem állíthatod meg, de azt elérheted, hogy az energia egyenletesen és csendesen áramoljon, mint ahogy az olaj csúszik át egyik edényből a másikba, így nem érzed a mozgást és az áramlás is folyamatos lesz. Próbáld meg nem korlátozni az elmédet, amikor a kiválasztott energiaközpontra fókuszálsz. Ez ellentmondásosan hangozhat, de a fókuszálás ugródeszka a koncentrációhoz, amely az elmét a végtelen térben engedi kiterjedni. A meditáció nem csupán egy akaratlagos cselekvés, hanem sokkal inkább a szív elkötelezettsége. Amerre a szíved tart, arrafelé megy az elméd és amerre az elméd tart, abba az irányba halad majd az egész életed.
8. – A KONCENTRÁCIÓ TÁRGYÁNAK KIVÁLASZTÁSA
Azt fogod tapasztalni, hogy szellemi energiádat még tovább kell stabilizálni. Az elmét most magára a koncentráció művészetére kell megtanítani, s adnod kell az elmének egy tárgyat, amelyre koncentrálhat. Minden megelőző lépés gyakorlatilag felkészülés volt erre a pillanatra – tudniillik, hogy az elmédet képes legyél egyetlen tárgyon tartani néhány másodpercnél tovább is. A koncentrációt elősegíti a mozdulatlan testhelyzet, az elcsendesült légzés és valamely energiaközpontra történő fókuszálás. Ám ez még nem meditáció. A meditáció a koncentráción is túllépő állapot, amely csak akkor érhető el, ha az elme tökéletesen képes koncentrálni. A jóga azt tartja, hogy a mantrák (energiát rejtő szavak) nagyon fontos eszközei a koncentrációnak. A gyakorlat egyszerű: ismételd a mantrát mentálisan és hozd összhangba a mantra ismétlését a légzéseddel. Sokat segít, ha érezni tudod, ahogy a mantra rezgése kiárad az energiaközpontodból. A lélegzet, a koncentráció középpontja és a mantra hangrezgése egyetlen ponttá áll össze. A mantrát lehet hangosan is ismételgetni, különösen, ha időközben elálmosodsz. Úgy is kezdheted a gyakorlást, hogy a mantrát először hangosan ismételed, majd fokozatosan lehalkítod a hangodat suttogássá, elérve végül a leghatékonyabb módszert, a mentális ismétlést. Mindig ugyanazt a mantrát használd; elméd ráhangolódik ugyanarra a hangrezgésre és ritmusra és könnyebben fog tudni fókuszálni. A mantra egy igen hatásos eszköz, mely az elme két aspektusát is kordában tartja – a látás és hallás vágyát – amelyek megzavarhatják a koncentráció folyamatát, ha nem a helyes irányba áramolnak. Ahogy a hangot ismételgeted, egyben hallod is és közben elképzeled a formáját. Ismételheted a mantrát úgy, hogy közben egy felemelő szimbólumot vizualizálsz. A szimbólum lehet elvont vagy konkrét. Fókuszálhatsz a fényre, a napra vagy az égboltra, vagy olyan szimbólumra, mely kapcsolatban áll vallásos hiteddel, ha van ilyen, mint pl. Krisztus, Krisna vagy Buddha; vagy a Dávid Csillag, a Kereszt vagy az OM szimbólum. Olyan pozitív tulajdonságokra is fókuszálhatsz, mint a szeretet vagy az együttérzés, nem elvont fogalmakként, hanem élő entitásként, amelyet szeretnél a tetteiden és szavaidon keresztül megnyilatkoztatni. Fontos, hogy a koncentrációd tárgya felemelő természetű legyen: olyasvalami, amely képes elmédet hozzásegíteni a végtelenben való kiterjedéshez. Jóga Szútráiban, a bölcs Patandzsali még tovább viszi ezt a gondolatot azt tanácsolva, hogy fókuszáljunk bármire, ami számunkra kellemes lehet, korlátlan választási lehetőséget nyújtva ezzel.
9. – ENGEDJÜNK TERET AZ ELMÉNEK
Először engedd az elmédet elkalandozni – ide-oda ugrándozik majd, de végül megállapodik a koncentrációban, a prána koncentrálódásával egyidejűleg. Kezdetben olyannyira szeretnéd megzabolázni az elmét, hogy előfordulhat, hogy túl erőszakos vagy vele. Ha túl görcsösen akarsz fókuszálni, az fejfájást okozhat. Lazulj el mélyen a légzésben és gyengéden fókuszálj. Gyakran nem is vagyunk tudatában a legnyilvánvalóbb lélektani szokásainknak, s hogy ezek milyen erőteljes hatással vannak ránk. Légy türelmes. Természetes sietség van mindenkiben a cél minél gyorsabb elérésére, de az elmét tartós csendre és nyugalomra bírni senki számára nem könnyű. Fokozatosan lehet csak megszabadítani a sokféle érzelmi állapot kötelékétől. Ha ezt túl gyorsan teszed, fennáll a veszélye, hogy nem várt reakció lesz a válasz, s ez arra a döntésre késztet, hogy inkább abbahagyod a gyakorlást. A változást tudatosan kell véghezvinni, fokozatosan, de kitartóan, hogy a hatása tartós maradjon. Engedj tehát magadnak egy kis teret. Légy egyszerre határozott, de szelíd az elméddel. Az elme megfegyelmezése hasonlatos egy gyerek megfegyelmezéséhez. Szeretetre és határozottságra is szükség van. Vértezd fel magad türelemmel. Alakíts ki egészséges kapcsolatot saját magaddal, s próbáld elkerülni mind a kényeztetést, mind a keménységet. Ismerd fel, hogy amit elszeretnél érni, az egyáltalán nem könnyű feladat és légy egészségesen büszke magadra, ha sikerül egy lépést előre haladnod, bármilyen kicsi lépés is legyen az. Ahogy a Bhagavad Gítá mondja, légy önmagad legjobb barátja, s azonosulj teljesen azon részeddel, amely azért küszködik, hogy a teljességet újra megtapasztalja. Ha hagysz egy kis teret az elmédnek, azért tartsd közeli megfigyelés alatt, mint amikor a kutyádat sétáltatod hosszú pórázon – a kutya szabadabbnak érzi magát, de rögtön figyelmeztetve van arra, hogy ez a szabadság korlátozott, amint túl messzire kóborolna. A gyakorlás első néhány percében építsd ki a bizalmat elméddel szemben úgy, hogy türelmes és együttérző vagy vele. Ekkor azt fogod tapasztalni, hogy elmédnek az a része, mely folyton lázad a törekvéseid ellen, sokkal együttműködőbbé válik.
10. – AZ ELMÉTŐL VALÓ ELSZAKADÁS
Ha az elme túl sokáig vándorol, egyszerűen szakadj el tőle és kezdd el kívülről figyelni, mintha egy filmet néznél. Néha az elme kitartóan ellenáll és továbbra is csak a saját képzeletvilágában hajlandó élni. Az elején ez kissé elkedvetleníthet, még talán el is bátortalanít. Ha ez a helyzet, akkor próbálj ki egy másik módszert, amit Szvámi Sivananda ajánl – a nem-együttműködés módszerét. Figyeld az elmédet a következő érzéssel: én nem az elme vagyok, én csak az elme szemlélője vagyok. Ha úgy találod, hogy behálóznak a saját érzelmeid és képtelen vagy elengedni őket, akkor az elszakadásnak vagy külső szemlélővé válásnak ez a gyakorlata nagy segítséget jelent. Ha képes vagy fenntartani ezt a gondolatot akárcsak néhány percig, akkor elméd fokozatosan lelassul. Nem táplálod többé érzelmeidet és gondolataidat a tudatoddal, s mivel a tudat hív életre mindent, így az érzelmek és gondolatok egyszerűen elveszítik energiájukat, lassacskán elveszítik erejüket és intenzitásukat. A megkülönböztetés fejlett képessége és egy jó adag érzelmi erő is szükséges ahhoz, hogy távolságot tudj tartani a gondolataidtól akár egészen kis ideig is és ez egy kezdő számára nagyon nehéz lehet. Próbáld ezt gyakorolni minden nap és fokozatosan egy erőteljes új szokás fog kialakulni benned.
11. – TISZTA GONDOLKODÁS
A hosszas koncentráció a meditációhoz vezet. Ez sok-sok hónap után következik be és jó néhány példa azt mutatja, hogy akár több év gyakorlást is igénybe vehet.
12. – SZAMÁDHI
A hosszas meditáció a szamádhihoz vezet, ahhoz az állapothoz, amikor elménk képessé vált magában a tudatban feloldódni. A szamádhi a meditáció legmagasabb szintje, a Rádzsa Jóga rendszer utolsó, nyolcadik lépcsője. Ebben az állapotban megszűnik a dualitás és az ember belép a tudatfeletti állapotba.
(Részlet a „Sivananda Meditációs Kézikönyv“-ből, Yoga Life Magazine, 2003 ősz)
