Májá (illúzió)

Nandagópa Schönek Zoltán verse az illúzióról: Májá -ról, fogadjátok szeretettel:

Májá

Hová lesz a sötét, ha felragyog a fény?
Hová lesz az egó, ha felébred az ÉN?
Hová lesz az álom, ha felnyílik a szem?
S hogyha győz az igen, hová lesz a nem?

Hol bújik meg a fagy tűző nap hevében?
Hol lebben éj leple verőfényes délben?
Hol zúg a mennydörgés egy szélcsendes estén?
S hol feszül a villám az éj csillagtestén?

Hol az ostobaság, ha feléledt a tudás?
Hová lesz a viszály, ha kibékül két dudás?
Hová lesz az önzés, ha jő a szerelem?
S hol van a kárhozat, ha itt a kegyelem?

Ravasz vagy ó Májá, de lebuktál, hiszen
Ami nincsen éppen, az az Egyben pihen!
Pólusok nélküli létezésben várja,
Hogy a látszat kapuját újra csak kitárja.

Az Egyet tükrözöd, hogy kettőnek látsszon
S anyagban bennragadt elméinkkel játsszon,
S mint a kapzsi várúr, úgy őrködsz a kincsen,
Csak nehogy megtudjuk, hogy kettősség nincsen!

További spirituális verseket ide kattintva találsz.