Gyermeknevelés
Gyermeknevelés – Sivánanda Mestertől megtudhatjuk hogyan neveljük gyermekeinket spirituálisan (test-szellem-lélek egységében), hogy egészséges, harmonikus felnőttekké váljanak. Illetve a társadalomnak olyan tagjai legyenek, akik mindenki javát szolgálják. Fogadjátok szeretettel:
Ha gyermeked már a kezdetektől fogva megfelelően neveled, később nagyon kevés problémád lesz vele. Nagyon ritkán kell majd megbüntetned.
Minden jó szanszkarát (benyomást, szokást) el kell ültetni a gyermekekben, hisz hamar tanulnak. A gyermek születésekor a szülőknek át kéne érezniük, hogy az Úr a föld legnagyobb kincsét bízta kegyesen gondjaikra. Nincs az az áldozat, ami túl nagy lenne, ha ettől a gyermek megfelelően formálódik. Mikor a gyermek – mivel gyermek – huncutkodik, az anya ráijeszt: ”Juj, vigyázz, elvisz a szellem!” – mert, mondjuk a gyermek nem hajlandó gyorsan elaludni. Ez nem helyes. Mint a gyorsan ölő mérget, a félelem minden fajtáját távol kell tartani a gyermektől. Nem szabad megismernie a félelmet.
A gyerekek természetüknél fogva érdeklődőek. Tudni akarnak. Minden tudást csakis eme érdeklődésen keresztül érhet el az ember. A gyermeki rosszaság is ennek az érdeklődésnek a megnyilvánulása. Tudni akar. Megismerni akar. Mikor a gyermek este ébren van, folyton kérdésekkel nyaggat. Ne bosszankodj: leld óriási örömed a kérdések intelligens megválaszolásában, hogy a gyermek megtudhassa…, hogy kielégíthesse kíváncsiságát. Természetesen a gyermek számára tiltott témákat találékonyan megkerülheted.
Egy baba még nem érti szavaid kifinomultságát, de te azért mindig a legkifinomultabb altatókat énekeld neki, szórakoztasd lelkesítő történetekkel, s kerülj minden negatív gondolatot, szót, vagy tettet a jelenlétében. Légy mindig pozitív és spirituális a baba felé. A szülőknek nem szabad veszekedni, vagy bárkiről is egy rossz szót is szólni a gyerek előtt. A kisgyermeket óvni kell a vulgáris modortól és a tisztességtelen kijelentésektől. Légy csupa bátorítás, szeretet, kedvesség. Sose vágj hozzá rossz képet, ne mutasd ki felé a bosszúságod vagy az undorod.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyermeket el kéne kényeztetni. Mire fiúvá vagy lánnyá érik, mire megtanul járni, beszélni, játszani, addigra a szeretetet fegyelemmel kell keverni. Ám ijeszteni még ekkor se ijeszd meg, semmilyen negatív érzelmet ne csepegtess belé. Szeretettel, intelligensen fegyelmezd, s értesd meg vele a fegyelmezett élet dicsőségességét. Ha már korábban jól nevelted, azt fogod majd észrevenni, hogy gyerekeidet még kiskorukban sem kell büntetned. Készségesen engedelmeskedni fognak neked. És ha gondod lesz rá, hogy a későbbiekben megfelelő társaságba kerüljenek, nem lesz velük semmi problémád.
Az első szó, amit megtanítasz a gyermeknek, Isten neve kellene, hogy legyen. Az első gondolat, amit elméjébe ültetsz spirituális és morális legyen. Mikor a gyermek már képes felülni és beszélni, meg kéne tanítani csukott szemmel szent himnuszokat énekelni a családi oltár előtt. A fiataloknak meg kéne tanítani a szellemi élet nagyszerűségét, az erkölcs célját, a tisztálkodás elveit, a higiéniát és az egészséget.
Még a problémás gyerek is megfelelően alakítható, ha jól állsz hozzá. A „problémás gyerek” alapvetően a szülők kreálmánya. A makacssághoz szeretettel fűszerezett szilárdsággal közelíts, a tudatlansághoz együttérzéssel bevont tudással, a butasághoz kedvességgel párosuló intelligenciával. Hadd érezze meg a gyermek szíve, hogy őszinte vagy, hogy őszintén azon buzgólkodsz, hogy megkísérelj jó embert faragni belőle, dicsőséges felnőttet, aki a világ javának szenteli magát. Sikerrel fogsz járni.
A szülőknek kell a gyermekhez alkalmazkodniuk, nem a gyermeknek a szüleihez. A legtöbb esetben a fiatalok és szüleik közti diszharmónia annak egyenes következménye, hogy a gyermek elméjét sokként és kínként éri a szülők kiszámíthatatlan viselkedése. Sok esetben a gyermek nem valódi szeretetet kap a szüleitől, csak puszta folytonos együttlétből fakadó kötődést. A szülők azt képzelik, szeretik az ő szemük fényét, ám valójában nem erről van szó. Abszolút nem próbálják megérteni a gyermeki elmét, nem éreznek vele úgy együtt, ahogy azt ő igényli. A gyerek jólétének nevében a szülők gyakran folyamatosan összetörik a gyermek érzékeny szívét. A gyermek mások előtti megbüntetése például inkább fokozza, mint megoldja a problémát. A szülők rossz kapcsolata gyakran komoly veszélyt jelent a serdülő jövőbeni otthonára. Sok minden, amit kisgyerekkorban hall, bevésődik az elméjébe, ám nagyobb korában, mikor komoly sokk éri, a sokk szétzúzza a szülők iránti tiszteletét. Tehát a szülőknek sosem volna szabad egyetlen vulgáris, vagy obszcén szót sem kiejteni a szájukon a gyerek előtt.
Legyetek szívesek észben tartani, hogy csak ha ti magatok is etikusak, erkölcsösek és spirituálisak vagytok, akkor lesznek a gyerekeitek is ilyenek. Ha semmibe veszitek az élet alapvető erényeit, gyermekeitek utánozni fognak titeket, s a legrosszabb materialisták válnak majd belőlük. Helyes erőfeszítéssel biztosan ideális embert, vezetőt, reformert, jógit és dnyánit tudsz faragni belőle.
Az Úr áldjon meg mindnyájatokat!
– Szvámí Sivánanda
