Első Isten, utána a világ, te az utolsó
Első Isten, utána a világ, te az utolsó
Szvámí Sivánanda tanítása arról, hogy miért van a világban gond és gyötrelem, illetve hogyan tudjuk mindezt kiküszöbölni. Fogadjátok szeretettel:
Első Isten; utána a világ; te az utolsó. Az, hogy megfeledkezünk e nagyszerű szállóigéről, az oka az élet összes gondjának-bajának és gonoszságának. Ahol erről elfeledkezünk, ott gond és gyötrelem üti fel fejét.
Azért feledkezünk meg erről a nagy tanításról, mert önzőek vagyunk. Az önzés késztetése miatt tesszük magunkat első helyre, a világot utána, Istent legutoljára. Az önzés az Eredendő Bűn, mely az embert a szanszára (halálok-újjászületések szüntelen körforgásának) kerekéhez köti, és elmondhatatlan nyomorba, fájdalomba, halálba taszítja. Ennek az önzésnek a tudatlanság az oka.
A Tudatlanság: megfeledkezni a belső Úrról, gondolataink és érzéseink tanújáról. Tudatlanság mulandó testünkkel azonosítanunk magunkat. Tudatlanság arról megfeledkeznünk, hogy csak egyetlen Önvaló létezik, ami ugyan az mindenben. Tudatlanság a különbözőséget látni. Tudatlanság beleveszni a nevek és formák kavalkádjába és megfeledkezni a mindezek mögötti Lélekről.
Ó, ember, pusztítsd el ezt a gondolatot, belső ellenségedet. E belső ellenség tanyája az elme. Nem a külső természet és a tér meghódítása az igazi győzelem. Az igazi győzelem a belső természet és a belső tér meghódítása. A legnagyobb harcos: ki saját elméjét győzi le. Nagyobb hős az, aki úrrá lesz saját elméjén, mint aki akár az egész világot is meghódítja. Az önmegvalósításnak, a boldogságnak, a békének és a boldogságnak az akadályai az elmében vannak. Mindaz, amik vagyunk, az egyenes következménye annak, amit a múltban gondoltunk. Saját gondolatainkban gyökerezik. Saját gondolataink alkotják. És ugyanígy, az, hogy mik leszünk a jövőben, az attól függ, hogy a jelenben mit gondolunk. Tehát fejleszd ki a helyes gondolkodás szokását. Egy tiszta gondolatnak hatalmas ereje van. Egy tiszta gondolat könnyedén eljut bárhová. A tiszta szívű szentek és bölcsek értékesebb szolgálatot tesznek az emberiségnek, mint tiszta és szattvikus (tiszta) gondolataikkal a sok társadalmi reformer.
Az elme rabszolgájának lenni: tudatlanság. Uralni az elmét: bölcsesség. Következésképp, semmi sem adhat számodra békét, egyedül az elme ellenőrzése. Küzdd le az elmét a bölcsesség kardjával. Fejleszd a helyes megkülönböztetést és az érzelmekkel való nem-azonosulást. Vond vissza érzékeidet azok tárgyairól. Vond vissza elméd érzékeidtől. Bátran vívd meg a belső harcot. Arass győzelmet az elme felett az önfegyelem, az erények gyakorlása és a magasabb tudat megszólítása által. Élj Isteni életet. Az elmét négy féle tűz emészti: kéjvágy, gyűlölet, düh és féltékenység. Oltsd ki ezeket a tüzeket tisztasággal, szeretettel és nemeslelkűséggel, még mielőtt ezek oltanák ki a te lelked.
Ismerd fel Istent önmagadban. És ismerd fel Istent mindenki másban is. Ezt az egész világot átjárja az Úr. Nincs itt semmi gonosz. Nem kell semmit lenézni. A világ remek iskola. Jól jegyezd meg minden tapasztalat leckéjét. Minden valamit megtanít ezen a világon. Akinek szeme van, látja. Akinek füle van, hallja.
Még egyszer mondom: először Isten; utána a világ; legutoljára pedig te. Gyakorold e fenséges szabályt. Béke lesz osztályrészed. Öröm lesz osztályrészed. Üdvösség lesz osztályrészed.
Az Úr áldjon meg téged örök üdvösséggel, szüntelen békével és szellemi világossággal.
– Szvámí Sivánanda
