Elme
elm’E’ – vicces versike az elméről, melyet Szvámí Csidánanda előadása ihletett az elme tulajdonságairól: feledékeny, mindig kifelé irányul, mindig egy tárgyra van szüksége, de ugyanakkor ugrándozik (nem tud egy helyben maradni). Fogadjátok szeretettel Nandagópa Schönek Zoli versét:
elm’E’
Ejnye-bejnye elme!
Eme veretes versben leleplezem természeted:
Egyre elejbed mereszted szemed.
Eledeled emeled elemeddé!
Szeszt vedelve elveszted éledet.
Egyre egyes elemek fele evezel
Egyeseket ecsetelsz, emezeket meg elveted.
Lényeges elemeidet egyre feleded,
Lényegteleneket meg ereklyeként elteszed.
Egyre eltekeregsz,
Neked lehetetlen leheveredned!
Jelenségek erdejében eltévelyedsz,
Emlékeidet megkevered,
Eredeted feleded.
Elszenderedve elnyel enyészeted…
Ehhez képest neved: mAnAsz
