Bhadzsa Góvindam

BHADZSA GÓVINDAM – Énekeld Góvinda Nevét

A Bhadzsa Góvindam költemény Ádi Sankarácsárja a nagy jógi nevéhez fűződik, aki az advajta védanta (kettősség nélküliség) filozófiáját adta át a világnak.

Szvámí Csinmajánanda kommentárja:

A nagy spirituális írónak, Ádi Sankarácsárja-nak a Bhadzsa Góvindam egy kisebb költeménye. Úgy is mondhatjuk, hogy egy „Prakarana Grantha”, mintegy előzetese a fő művének. Bhadzsanként énekelve, a Véda esszenciái csillannak fel benne, szinte könyörög az emberekhez, gondolkodjanak el azokon a kérdéseken, hogy „Miért is vagyok én itt, miért születtem ide?” „Miért is van az, hogy hiába van pénzem, csodás családom, de még sincs béke bennem?” „Mi az Igazság?” „ Mi a célja az életnek?”.
Az ember, aki tudatára ébredt, elindul a befelé vezető úton, vissza az Isteni tudás felé.

A Bhadzsa Góvindam értékét a mű hátterét ismerve érthetjük meg. Ádi Sankarácsárja Kashiban tartózkodása alatt felfigyelt egy nagyon öreg emberre, aki a szanszkrit nyelvtani szabályokat tanulta Paninitől. Sankarát elárasztotta a sajnálat, ahogy ránézett erre az emberre, aki egész életét az értelmi, intellektuális fejlődésének szentelte, ahelyett, hogy jobban tette volna, ha Isten felé fordul, imádkozik és ellenőrzése alá vonja az elméjét.

Sankara megértette, hogy a világ a puszta intellektuális tudás és az érzelmi-érzéki örömök iránt köteleződött el, nem pedig az isteni tudás és elmélkedés iránt. Tudva ezt, felkiált a Bhadzsa Góvindam 31. versében, megmagyarázza létünk  hiábavalóságát, a hibás világnézetünket és eloszlatja a tudatlanságunkat és téves képzeteinket. A Bhadzsa Góvindam eredetileg úgy volt ismert, mint „Móha Mudgara” (móha – téves azonosítás, mudraga – szétzúz), aminek ereje eloszlatja a téves képzeteket, fellebbenti a tudatlanság fátylát.

Sankara megmagyarázza, sőt, korhol minket azért, hogy ilyen lényegtelen és hasznavehetetlen dolgokkal töltjük az időnket, mint vagyonszerzés, a másik nem után való epekedés. Arra kér minket, hogy használjuk a tudásunkat, különböztessük meg a valóst a valótlantól.

Szem előtt tartva ezt, arra a következtetésre jut, hogy minden más tudás csupán intellektuális tudás, így ismerve magunkat még az önismeret is haszontalan és téves. Sankara rávilágít arra, hogy ilyenformán mennyire esztelen a gondolkodásunk és a viselkedésünk, vegyük észre ezt, és megmutatja nekünk a világi létezésünk célját, ami valójában nem más, mint kutatni magunkban Góvinda-t, az isteni tudást és elérni őt.

A Bhadzsa Góvindam két részből áll: Dvádasamandzsariká és Csaturdasamandzsariká szótramból.

Az első versszak vége, ahogy azt érezhetjük, megállást jelent a vers folyamában, ahogy Sankara a következő 12 versszakra, stanzára osztotta a Bhadzsa Góvindamot.

Ezek a versszakok (2-13.verszakig), az első versszakkal együtt, mintegy refrénként működnek. Ezeket Dvádasamandzsariká szótramnak nevezik.

A versszakok rögtönzött ismétlésével Sankara elcsitítja a tanítványok elméjét. A 14. versszak rövid összefoglaló, azt hívják Csaturdasamandzsariká szótramnak. (Nincs konkrét bizonyíték erre a 14. versszak jelentőségére, ez csak mind szóbeszéd, szájhagyomány útján terjed.)

Sankara végső simításként egy ötödiket is hozzáadott a stanzák végére, így adja ki a versszakok száma a 31-et.

A 31 versszak kombinációját Móhamudgarának is nevezik egyesek. Az utolsó két versszak nem található meg minden kiadásban.

A megzenésített Bhadzsa Góvindamot mintegy imaként énekelték a gyerekek.

Ebben a verzióban Dvádasamandzsarikára és Csarpatapandzsarikára tagozódik. A formátum az eredeti formátum (2-13. verszakig), míg a többi versszak Csarpatapandzsariká. Bárki, aki meghallja a zenésített Bhadzsa Góvindamot, vonzódni fog hozzá.

Bár az írott szöveg jelentősége sokkal mélyebbre hat és tartalmazza, jól körülírja nekünk az üdvösség elérésének filozófiáját.

Sankara szavai nagyon élesnek tűnnek, minden gyengédség és lágyság hiányzik belőlük, ahogy azt a többi művében is láthatjuk, mégis közvetlenül nekünk szólnak. Az oka ennek az, hogy közvetlenül egy öregembernek szólt, neki recitálta. Szavai egy orvosi szikéhez hasonlítanak. Az orvos szikéje kimetszi a tumort, ha kell nagy fájdalom árán is, de a tumort eltávolítva azonnal helyreáll a beteg egészsége, állapota. Ilyenek Sankara szavai, melyek élesek és rámutatnak tudatlanságunkra. Ezek a szavak kimetszik a világiasság szívét és eltávolítva a tudatlanság tumorát, Góvinda kegyelméből elérjük az örökkévalóságot, az áldott állapotot.

Vezess minket a tudatlanságból a valóság felé.

Óm Tat Szat

És íme itt olvasható a szöveg a bhadzsanhoz:

भज गोविन्दं

bhaja govindaṁ (Bhadzsa Góvindam)

भज गोविन्दं भज गोविन्दं
गोविन्दं भज मूढमते ।
सम्प्राप्ते सन्निहिते काले
नहि नहि रक्षति डुकृङ्करणे ॥१॥

govindaṁ bhaja mūḍhamate ।
samprāpte sannihite kāle
nahi nahi rakṣati ḍukṛṅkaraṇe ॥1॥
bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ

  1. Dicsőség Góvindának, dicsőség Góvindának, dicsőség Góvindának!
    Ó, te ostoba! Nyelvtani szabályok halálos ágyadon nem védenek meg soha!

मूढ जहीहि धनागमतृष्णं
कुरु सद्बुद्धिं मनसि वितृष्णाम्।
यल्लभसे निजकर्मोपात्तं
वित्तं तेन विनोदय चित्तम्॥२॥

mūḍha jahīhi dhanāgamatṛṣṇaṁ
kuru sadbuddhiṁ manasi vitṛṣṇām ।
yallabhase nijakarmopāttaṁ
vittaṁ tena vinodaya cittam ॥2॥

2. Szenvedélytől fuldokolva, vágyva egy női ölre vagy kebelre.
    A test csupán egy húsdarab, ezt jól vésd az eszedbe.

नारीस्तनभरनाभीदेशं
दृष्ट्वा मा गा मोहादेशम्।
एतन्मांसवसादिविकारं
मनसि विचिन्तय वारं वारम्॥३॥

nārīstanabharanābhīdeśaṁ
dṛṣṭvā mā gā mohādeśam ।
etanmāṁsavasādivikāraṁ
manasi vicintaya vāraṁ vāram ॥3॥

3. A lét oly ingatag, mint egy esőcsepp a lótusz levelén,
    Tudd, hogy a világot az ego és a bánat teszi beteggé.

नलिनीदलगतजलमतितरलं
तद्वज्जीवितमतिशयचपलम्।
विद्धि व्याध्यभिमानग्रस्तं
लोकं शोकहतं च समस्तम्॥४॥

nalinīdalagatajalamatitaralaṁ
tadvajjīvitamatiśayacapalam ।
viddhi vyādhyabhimānagrastaṁ
lokaṁ śokahataṁ ca samastam ॥4॥

4. Míg egy férfi teste erős, vonzó és támasza családjának,
    Rajongva szeretik, csodájára járnak.
    De amint teste öreg lesz és fáradt, nyoma sincs bájának,
    Nem törődik vele senki, szavára sem vágynak.

यावद्वित्तोपार्जनसक्त
स्तावन्निजपरिवारो रक्तः ।
पश्चाज्जीवति जर्जरदेहे
वार्तां कोऽपि न पृच्छति गेहे ॥५॥

yāvadvittopārjanasakta
stāvannijaparivāro raktaḥ ।
paścājjīvati jarjaradehe
vārtāṁ koऽpi na pṛcchati gehe ॥5॥

5. Családod legfőbb gondja a jólét, míg tested élettel teljes.
     Amint lelked elhagyja tested, életük félelemmel lesz terhes.

यावत्पवनो निवसति देहे
तावत्पृच्छति कुशलं गेहे ।
गतवति वायौ देहापाये
भार्या बिभ्यति तस्मिन्काये ॥६॥

yāvatpavano nivasati dehe
tāvatpṛcchati kuśalaṁ gehe ।
gatavati vāyau dehāpāye
bhāryā bibhyati tasminkāye ॥6॥

6. A játékok vágya birtokolja a gyermekkort,
    Az ifjúkor a szerelmi vágyban ég.
    Idősödve a gondolatok uralnak minket,
    Soha sincs időnk az Önvalóra még.

बालस्तावत्क्रीडासक्तः
तरुणस्तावत्तरुणीसक्तः ।
वृद्धस्तावच्चिन्तासक्तः
परमे ब्रह्माणि कोऽति न सक्तः ॥७॥

bālastāvatkrīḍāsaktaḥ
taruṇastāvattaruṇīsaktaḥ ।
vṛddhastāvaccintāsaktaḥ
parame brahmāṇi koऽti na saktaḥ ॥7॥

7. Ki is a feleséged? Ki is a fiad? A világ különös létforgataga ámít.
    És kié vagy te? Kitől érkeztél e világra? Testvérem, csak az Igazság számít.

का ते कान्ता कस्ते पुत्रः
संसारोऽयमतीव विचित्रः ।
कस्य त्वं कः कुत आयातः
तत्त्वं चिन्तय तदिह भ्रातः ॥८॥

kā te kāntā kaste putraḥ
saṁsāroऽyamatīva vicitraḥ ।
kasya tvaṁ kaḥ kuta āyātaḥ
tattvaṁ cintaya tadiha bhrātaḥ ॥8॥

8. A kötődés-mentesség a bölcsek társaságából árad,
     És ezt elérve nincs többé káprázat.
     Te magad vagy az Éber Tudatosság,
     A karma már nem köt többé,
     Így válsz majd életében felszabadult bölccsé.

सत्सङ्गत्वे निस्सङ्गत्वं
निस्सङ्गत्वे निर्मोहत्वम् ।
निर्मोहत्वे निश्चलतत्त्वं
निश्चलतत्त्वे जीवन्मुक्तिः ॥९॥

satsaṅgatve nissaṅgatvaṁ
nissaṅgatve nirmohatvam ।
nirmohatve niścalatattvaṁ
niścalatattve jīvanmuktiḥ ॥9॥

9. A fiatalság elszáll, miért a vágyad visz?
    Mi haszna egy tónak, ha nincs benne víz?
    Hol vannak a rokonok, ha a vagyonod odavész?
    Mit ér a lét örök körforgása, ez a világ,
    Ha ismert a Legfőbb Igazság.

वयसि गते कः कामविकारः
शुष्के नीरे कः कासारः ।
क्षीणे वित्ते कः परिवारः
ज्ञाते तत्त्वे कः संसारः ॥१०॥

vayasi gate kaḥ kāmavikāraḥ
śuṣke nīre kaḥ kāsāraḥ ।
kṣīṇe vitte kaḥ parivāraḥ
jñāte tattve kaḥ saṁsāraḥ ॥10॥

10. Ne dicsekedj gazdagsággal, barátokkal, fiatalsággal.
      Felesleges, mert egy pillanat alatt ezek köddé válnak.
      Lebbentsd fel a tudatlanság fátylát,
      Hiszen tudod, vár rád a Végtelen Igazság.

मा कुरु धनजनयौवनगर्वं
हरति निमेषात्कालः सर्वम्।
मायामयमिदमखिलं बुध्वा
ब्रह्मपदं त्वं प्रविश विदित्वा ॥११॥

mā kuru dhanajanayauvanagarvaṁ
harati nimeṣātkālaḥ sarvam ।
māyāmayamidamakhilaṁ budhvā
brahmapadaṁ tvaṁ praviśa viditvā ॥11॥

11. Nappal és éjszaka, pirkadat és szürkület,
     Tél és tavasz elmúlnak mind, tűnőben.
     Az idő is elszalad, vele az életünk,
     Vágyaink szelétől mindig megszédülünk.

दिनयामिन्यौ सायं प्रातः
शिशिरवसन्तौ पुनरायातः ।
कालः क्रीडति गच्छत्यायु
स्तदपि न मुञ्चत्याशावायुः ॥१२॥

dinayāminyau sāyaṁ prātaḥ
śiśiravasantau punarāyātaḥ ।
kālaḥ krīḍati gacchatyāyu
stadapi na muñcatyāśāvāyuḥ ॥12॥

12. Ó, te ostoba! Ne engedd, hogy elmerülj a világi lét mocsarában!
      Nincs senki, hogy Igaz Utat mutasson neked valójában?
      Csak egyetlen dolog van a három világban:
      Szállj fel hát a szatszanga hajójára,
      Ez az, amire szükséged van a szanszára óceánban.

द्वादशमञ्चरिकाभिरशेषः
कथितो वैयाकरणस्यैषः ।
उपदेशोऽभूद्विद्यानिपुणैः
श्रीमच्छङ्करभगवच्छरणैः ॥१३अ॥

dvādaśamañcarikābhiraśeṣaḥ
kathito vaiyākaraṇasyaiṣaḥ ।
upadeśoऽbhūdvidyānipuṇaiḥ
śrīmacchaṅkarabhagavaccharaṇaiḥ ॥13A॥

13A. Mindegy, hogyan viseled a hajadat:
         felnyírod, vagy borotválod a fejedet.
        Hordhatsz narancs színű ruhát:
        Ezek mit sem számítanak, külsőségek csupán.
        Valójában, ha igazán mögéjük nézel,
        Sokszor tudatlan elmében lesz részed.

का ते कान्ता धनगतचिन्ता
वातुल किं तव नास्ति नियन्ता ॥
त्रिजगति सज्जनसङ्गतिरेका
भवति भवार्णवतरणे नौका ॥१३॥

kā te kāntā dhanagatacintā
vātula kiṁ tava nāsti niyantā ॥
trijagati sajjanasaṅgatirekā
bhavati bhavārṇavataraṇe naukā ॥13॥

13. Az időnk elmúlik, erőnknek nyoma kincs.
      Hajunk is megőszül, lassan már fogunk sincs.
      Az idő múlásával egy dolog marad csak szilárd:
      Vágyni és kötődni az e világi dolgok után.

जटिलो मुण्डी लुच्छितकेशः
काषायाम्बरबहुकृतवेषः ।
पश्यन्नपि च न पश्यति मूढो
ह्युदरनिमित्तं बहुकृतवेषः ॥१४॥

jaṭilo muṇḍī lucchitakeśaḥ
kāṣāyāmbarabahukṛtaveṣaḥ ।
paśyannapi ca na paśyati mūḍho
hyudaranimittaṁ bahukṛtaveṣaḥ ॥14॥

14. Látsz egy hazug embert, ki nappal a tűz melegét vágyja,
      Éjjel takaróba burkolva, testét melegítve hálva.
      Koldusnak való ételét eszi és ég alatt alszik.
      Szíve mélyére nézve valójában mégis csak látszik,
      Nem más ő, mint egy nyomorult báb
      érzelmei és szenvedélyei nyomán.

अङ्गं गलितं पलितं मुण्डं
दशनविहीनं जातं तुण्डम्।
वृद्धो याति गृहीत्वा दण्डं
तदपि न मुञ्चत्याशापिण्डम्॥१५॥

aṅgaṁ galitaṁ palitaṁ muṇḍaṁ
daśanavihīnaṁ jātaṁ tuṇḍam ।
vṛddho yāti gṛhītvā daṇḍaṁ
tadapi na muñcatyāśāpiṇḍam ॥15॥

15. Egy ember elmegy oda, ahol a Gangesz a tengerrel találkozik
      Betartja a böjtöt, minden vagyonát szétosztva adakozik.
      Még ha mentes is a jamáktól és nem érinti őt a világi lét,
      Száz születésen át hajózza még a szanszára tengerét.

अग्रे वह्निः पृष्ठे भानुः
रात्रौ चुबुकसमर्पितजानुः ।
करतलभिक्षस्तरुतलवास
स्तवपि न मुञ्चत्याशापाशः ॥१६॥

agre vahniḥ pṛṣṭhe bhānuḥ
rātrau cubukasamarpitajānuḥ ।
karatalabhikṣastarutalavāsa
stavapi na muñcatyāśāpāśaḥ ॥16॥

16. Legyen otthonod templomban vagy egy fa árnyékában,
      Viselj szarvasbőr ruhát, és aludj kint az éjszakában.
      Adj fel minden kötődéssel, s tagadd meg a kényelmet,
      Áldásként kapod a vairagját cserébe.
      Gondold csak meg jól: kell ennél több neked?

कुरुते गङ्गासागरगमनं
व्रतपरिपालनमभवा दानम्।
ज्ञानविहीनं सर्वमतेन
भजति न मुक्तिं जन्मशतेन ॥१७॥

kurute gaṅgāsāgaragamanaṁ
vrataparipālanamabhavā dānam ।
jñānavihīnaṁ sarvamatena
bhajati na muktiṁ janmaśatena ॥17॥

17. Kötődsz még vagy sem, számodra a jóga öröm lehet.
      De hogy az üdvösséget elérd, arra csak egy út vezet:
      Szegezd elmédet folytonosan Brahmanra,
      És amire vágytál, áldásként hull majd tudatodra.

सुरमंदिरतरुमूलनिवासः
शय्या भूतलमजिनं वासः ।
सर्वपरिग्रहभोगत्यागः
कस्य सुरवं न करोति विरागः ॥१८॥

suramaṁdiratarumūlanivāsaḥ
śayyā bhūtalamajinaṁ vāsaḥ ।
sarvaparigrahabhogatyāgaḥ
kasya suravaṁ na karoti virāgaḥ ॥18॥

18. Aki a Gítát olvassa, a Gangesz vizét issza, Krisnát imádja,
      Békében él Önmagával és a világgal.

योगरतो वा भोगरतो वा
सङ्गरतो वा सङ्गविहीनः ।
यस्य ब्रह्मणि रमते चित्तं
नन्दति नन्दति नन्दत्येव ॥१९॥
yogarato vā bhogarato vā
saṅgarato vā saṅgavihīnaḥ ।
yasya brahmaṇi ramate cittaṁ
nandati nandati nandatyeva ॥19॥

19. Születés és halál: örök körforgás,
      Anyaméhben ébredsz, újabb út vár rád.
      Nehéz átkelni a szanszára végtelen óceánján,
      Krisna mutat neked utat, kövesd csak fuvoláját!

भगवद्गीता किञ्चिदधीता
गङ्गाजललवकणिका पीता ।
सकृदपि येन मुरारिसमर्चा
क्रियते तस्य यमेन न चर्चा ॥२०॥

bhagavadgītā kiñcidadhītā
gaṅgājalalavakaṇikā pītā ।
sakṛdapi yena murārisamarcā
kriyate tasya yamena na carcā ॥20॥

20. Nem hiányzik semmi egy szerzetes ruházatán,
       Megszabadult a világi dolgoktól hosszú vándorútján.
       Az, aki Istenben él, szerény és fedhetetlen,
       Örök nyugalom lakozik benne, mint egy ártatlan gyermekben.

पुनरपि जननं पुनरपि मरणं
पुनरपि जननीजठरे शयनम्।
इह संसारे बहुदुस्तारे
कृपयाऽपारे पाहि मुरारे ॥२१॥

punarapi jananaṁ punarapi maraṇaṁ
punarapi jananījaṭhare śayanam ।
iha saṁsāre bahudustāre
kṛpayāऽpāre pāhi murāre ॥21॥

21. Ki vagy te? Ki vagyok én? Honnan jövök?
      Ki az anyám? Ki az apám? A kérdés örök.
      Elmerengve ezeken a válasz már nem fontos.
      Feladom a világi létet, mert látom a valót:
      A világi élet csak egy tétlen álomhajó.

रथ्याचर्पटविरचितकन्थः
पुण्यापुण्यविवर्जितपन्थः ।
योगी योगनियोजितचित्तो
रमते बालोन्मत्तवदेव ॥२२॥

rathyācarpaṭaviracitakanthaḥ
puṇyāpuṇyavivarjitapanthaḥ ।
yogī yoganiyojitacitto
ramate bālonmattavadeva ॥22॥

22. Benned, bennem, mindenkiben és mindenben ugyanaz az Egy:
       Haragod, türelmetlenséged, dühöd így értelmetlen.
       Viseld sorsod egykedvűen, senkiben sincs „más” csak ugyanaz az Egy:
       Visnu nyugszik benned és mindenkiben.

कस्त्वं कोऽहं कुत आयातः
का मे जननी को मे तातः ।
इति परिभावय सर्वमसारम्
विश्वं त्यत्त्वा स्वप्नविचारम्॥२३॥

kastvaṁ koऽhaṁ kuta āyātaḥ
kā me jananī ko me tātaḥ ।
iti paribhāvaya sarvamasāram
viśvaṁ tyattvā svapnavicāram ॥23॥

23. Szerelmi, baráti és családi viták,
       Mind csak elvesztegetett órák.
       Lásd bennük Önmagad,
       Fogadj el másokat.

त्वयि मयि चान्यत्रैको विष्णु
व्यर्थं कुप्यसि मय्यसहिष्णुः ।
भव समचित्तः सर्वत्र त्वं
वाञ्छस्यचिराद्यदि विष्णुत्वम्॥२४॥

tvayi mayi cānyatraiko viṣṇu
vyarthaṁ kupyasi mayyasahiṣṇuḥ ।
bhava samacittaःḥ sarvatra tvaṁ
vāñchasyacirādyadi viṣṇutvam ॥24॥

24. Hagyj fel a testi vággyal,
       Haraggal, dühvel és kapzsisággal.
       Merengj el valódi természeteden.
       Ne legyél haszontalan embertömeg,
       Akik kárba vesztek és sorsuk nem más,
       mint újra és újra az örök körforgás.

शत्रौ मित्रे पुत्रे बन्धौ
मा कुरु यत्नं विग्रहसन्धौ ।
सर्वस्मिन्नपि पश्यात्मानं
सर्वत्रोत्सृज भेदाज्ञानम्॥२५॥

śatrau mitre putre bandhau
mā kuru yatnaṁ vigrahasandhau ।
sarvasminnapi paśyātmānaṁ
sarvatrotsṛja bhedājñānam ॥25॥

25. Szavald a Gítát, teljes szívedből meditálj Visnu nevein,
       Áradjon szét benned áldásos fénye, érezd meg kegyeit.
       Így oszd hát szét világi vagyonod,
       Áraszd fényedet szerte, mindenhol.

कामं क्रोधं लोभं मोहं
त्यत्त्वाऽऽत्मानं भावय कोऽहम्।
आत्मज्ञानविहीना मूढा
ते पच्यन्ते नरकनिगूढाः ॥२६॥
„पश्यति सोऽहम्”

kāmaṁ krodhaṁ lobhaṁ mohaṁ
tyattvāऽऽtmānaṁ bhāvaya koऽham ।
ātmajñānavihīnā mūḍhā
te pacyante narakanigūḍhāḥ ॥26॥
„paśyati soऽham”

26. Aki belesüpped a világi élvezetek mocsarába,
      Teste elfogy, hanyatlik, betegség bántja.
      Testének szinte megváltás már a halál,
      De lelkének ez csak egy új kezdet: az örök körforgás.

गेयं गीतानामसहस्रं
ध्येयं श्रीपतिरूपमजस्रम् ।
नेयं सज्जनसङ्गे चित्तं
देयं दीनजनाय च वित्तम्॥२७॥

geyaṁ gītānāmasahasraṁ
dhyeyaṁ śrīpatirūpamajasram ।
neyaṁ sajjanasaṅge cittaṁ
deyaṁ dīnajanāya ca vittam ॥27॥

27. A világi vagyon nem az igazi boldogság.
      Nem adhat nekünk igazi megnyugvást.
      A gazdag ember még a saját fiától is félti vagyonát.
      Lásd meg hát végre, mi a Valóság!

सुखतः क्रियते रामाभोगः
पश्चाद्धन्त शरीरे रोगः ।
यद्यपि लोके मरणं शरणं
तदपि न मुञ्चति पापाचरणम् ॥२८॥

sukhataḥ kriyate rāmābhogaḥ
paścāddhanta śarīre rogaḥ ।
yadyapi loke maraṇaṁ śaraṇaṁ
tadapi na muñcati pāpācaraṇam ॥28॥

28. Igazán feloldódva a Guru kegyelmében,
       A körforgástól megszabadulva áldott kezében.
       Fegyelmezd érzékeidet, elmédet.
       És jön majd a megtapasztalás:
       Szívedben Isten Lelke lakozik, nem más.

A következő két versszak az eredeti Bhadzsa Góvindamban nem található meg.

अर्थमनर्थं भावय नित्यं
नास्तिततः सुरखलेशः सत्यम्।
पुत्रादपि धनभाजां भीतिः
सर्वत्रैषा विहिता रीतिः ॥२९॥

arthamanarthaṁ bhāvaya nityaṁ
nāstitataḥ surakhaleśaḥ satyam ।
putrādapi dhanabhājāṁ bhītiḥ
sarvatraiṣā vihitā rītiḥ ॥29॥

29. És így az ostoba, aki elveszett a nyelvtani szabályokban,
       Sankara tanításának hála,
       Kitisztult elmével meglátta a lényeget,
       az Isteni Fényt, így ébredt Öntudatára.

प्राणायामं प्रत्याहारं
नित्यानित्य विवेकविचारम्।
जाप्यसमेतसमाधिविधानं
कुर्ववधानं महदवधानम्॥३०॥

prāṇāyāmaṁ pratyāhāraṁ
nityānitya vivekavicāram ।
jāpyasametasamādhividhānaṁ
kurvavadhānaṁ mahadavadhānam ॥30॥

30. Dicsőség Góvindának, Dicsőség Góvindának, Dicsőség Govindának!
Ó te ostoba! 
Nincs más dolgod, csak ismételd Isten neveit,
      Nincs más út, hogy átszeld az Élet örvényeit.

Hasonló tanításokat vagy filmeket, rájuk kattintva találsz.