ÁTVÁLTOZÁS
ÁTVÁLTOZÁS
Tél derekán jártunk. Sötét, lassan múló órák fonódtak ránk, nehéz volt hinni benne, hogy egyszer vége lesz.
Fertőző betegként elkülönített szobában, egyedül feküdt. Csak védőfelszerelésben lehetett hozzá bemenni, amiből szinte csak az ember szeme látszott ki. Tetőtől talpig eleven sebek borították a testét, szinte felfalták. Makacs elváltozások voltak, nem hatott rájuk semmiféle gyógyszer, semmilyen gyógyír. Naponta kellett tisztítani, kötözni. Minden érintés, minden mozgatás elviselhetetlen fájdalommal járt. Amikor legelőször jártam nála, éppen a gyógytornászok jöttek be hozzá, hogy átmozgassák a bemerevedett végtagjait. Szívből örült nekik, kedves lány volt, aki mindig hálás, ha benéz hozzá valaki. Az öröme csak rövid életű volt. Amikor felhajtották a takaróját, az arcára a páni félelem ült ki. Ahogy a gumikesztyűs kezek közelítettek a lábához, rettegő szeme elkerekedve meredt a bekötözött sebekre. Aztán olyan történt, amilyet még soha nem láttam. Abban a pillanatban, ahogy hozzáértek, megrázta magát, fejét felszegte, tekintetét felemelte és zengő, tiszta hangon énekelni kezdett „Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom, minden madár társat választ, virágom, virágom…” Addig énekelte a dalt újra és újra, amíg a megpróbáltatása véget nem ért. A hangja bátran, erőtől zengett. A lelke madárként szállt körbe felettünk. A tavasz pedig valahonnan a világ túlsó feléről útnak eredt.
