“Ha egy emberből könyörületesség és alázat sugárzik, ő valószínűleg egy Szádhu, egy szent ember, aki benső lényében mélyen átérzi mások szenvedését.
Az ember szívét megkeményítik a saját vétkei. Ha nagy ritkán, a bensőjét túláradó szeretet tölti be, – azt mondjuk, hogy szíve meglágyul, – akkor és ott, az Úr személyesen nyilvánul meg.
A Szádhunak nem kell leckéket adnia az Advaita Védantából, nem kell ékesszóló beszédeket tartania a Gítáról. Lehetséges, hogy nem tud három órán át beszélni a Brahma Szútrákról.
Személyiségéből mégis valami különleges árad, mely sajátos vonzerőt gyakorol rád. Társaságában felszabadultnak érzed magad, aggodalmaid, félelmeid tovatűnnek. Önmagában az a tény, hogy a vele vagy, felemelő érzéssel tölt el. Társaságában bensőd, érzéseid, gondolkodásod átalakul, új lap nyílik az életedben. Ilyen erő lakozik a könyörületesség, és alázat dicsőségében.”
– Szvámí Sivánanda
