Búbáj

BÚBÁJ

Hej, de lenne kedvem búra
Zenghetne bánatom húrja
Magam felett ülném a tort
Szidva azt a másik latort

Merülnék a bánat-tóba
Nyitnám számat szitok-szóra
Átkoznám a rusnya napot
Mikor egóm pofont kapott

Hibást felsorolnék százat
Rájuk gyújtanám a házat
Ki is fenném kardom élét
Azzal ontanám a vérét

Annak, aki dühöm oka
Méltatlanság felső foka
Ki sebzette önérzetem
Összes átkom övé leszen

Hanem mégis, kicsit fura
Ahogy indulatom ura
Dühöngve tombol idebenn
Míg én kívülről figyelem

Szenvtelen, nyugodtan, hidegen
Hogy’ vonaglik e nagy barom
S egyre inkább reáhagyom
S csak nézem, mint egy tárgyat

Mind a sértett bosszúvágyat
S sajnálom e bús balekot
De teret neki már nem hagyok
Mert látom már, nem ez vagyok!

Csak az egó vívja harcát
Felfedve igazi arcát,
Látom már és szánom nagyon
Búsképű páncélos lovagom.

Nandagó Schönek Zoltán

Hasonló spirituális verseket ide kattintva találsz.