Hullócsillag

Hullócsillag
Schönek Zoltán Nandagópa verse, fogadjátok szeretettel:

Hullócsillag

Ó Te hullócsillag, augusztusi estén
Ki sietve villansz fel az ég csillagtestén
Eltűnő fénycsóvád hatol retinámba,
S mindennek értelmét tán csak Isten látja!

A Föld bolygón, az északi féltekén,
Balzsamos káprázat éjféli rejtekén
Villansz fel egy percre, mert a hő eléget
S számodra e fénnyel ér véget az élet.

Száguldottál űrben, mit üresnek hittél
Megkövült belsődben sok ballasztot vittél
S mikor egyre sűrűbb légkör ölelt végre
Fénylő tanításod róttad fel az égre:

“Mindegy is most már, mi tett kövült lénnyé
Durva anyagtestem alakult át fénnyé
S fényesen ragyogok, mint egy égi jel,
Hisz az átlényegüléshez égni kell

Mindannak, mi lelkem fogva tartja
Beledermesztve illúzió-anyagba
Mit elértem nem a végem,
Most kezd élni felsőbb énem!”

Ó Te hullócsillag, augusztusi estén
Ki ujjongva villansz fel az ég csillagtestén
Néztelek én némán, s bármily különös
Rájöttem, milyen sok bennünk a közös.

További spirituális verseket ide kattintva találsz.