Sivánanda versei

Siva (Sivánanda) versei nem a hétköznapi értelemben vett költemények: ezek az intuíció szikrái, melyeket elméje megragad és a saját, utánozhatatlanul édes nyelvezetén továbbad. Ezeket olvasva a transzállapot küszöbén állunk. Mivel a versek Siva transz-megtapasztalásának gyümölcsei, bennünket is ebbe az állapotba juttatnak.

Aki Siva verseit olvassa, tudja, hogy miután a verseskötetet már félretette, a verseknek még azután is újabb és újabb jelentése „villan fel”. Minél mélyebben ülepszik le egy vers, annál világosabbá válik a mondanivalója. Ami túl van a felfoghatóság határán, azt Siva megragadta, és a leírhatatlant a bölcs misztikus kifejezésekbe burkolja.

Siva versei kulcsot adnak szíved meditációs kamrájához. A meditáció csak úgy jöhet létre, ha be tudsz lépni ebbe a kamrába; és ehhez a versek nyitják ki a kaput. Egyetlen pillantás valamelyik versre a meditáció megkezdése előtt felemeli az elmét, kizárja a zavaró tényezőket, elárasztja a szívet buzgó törekvéssel, az ember egész lényét pedig lelkesedéssel hatja át.

A meditáció benső, magányos ösvényén Siva versei olyanok, akár a lámpások, melyek megvilágítják az utat; megmentenek a buktatóktól, elvezetnek a célhoz, és jelzik a fejlődés egy-egy pontját.

Egy élethossznyi tapasztalat bölcsessége, az éveken át tartó tanulásból nyert tudás és akkora mennyiségű információ, melyet csak több vaskos kötetben lehetne leírni kerülnek átadásra a versekben, ahol a versszakok szívet gyönyörködtető füzért alkotnak, s melyek olvasása és megértése könnyű,  elfelejteni nehéz őket, figyelmen kívül hagyni pedig egyenesen lehetetlen.

– Szvámí Vénkatésánanda

Néhány ilyen csodálatos vers:

Srí Szvámí Sivánanda: A szótlanság övezete

„A tökéletes, névtelen, formátlan Ürességben,
Az Üdvösség határtalan kiterjeszkedésében,
Az anyagtalan, tudattalan örömben,
Az időtlen, tértelen, gondolat nélküli térben,
Az édes harmónia transzcendens lakhelyén
Egyesültem a Legfelsőbb Fénnyel
Eltűnt a gondolat, hogy egyek vagyunk-e vagy kettők,
Átléptem a születés tengerét örökre.
Ezt mind az Úr kegyelmének köszönöm.
Neki, aki csilingelő ritmusával táncolt Vrindávanban*,
Aki ernyőként emelte a pásztorok fölé Góvardhan** hegyét.”

*Közép-indiai város, ahol Krisna emberi formában élt.
**Krisna 6 évesen úgy védte meg a pásztor népet a hatalmas esőzéstől, hogy föléjük emelte az Indiában ma is megtalálható Góvardhana hegyet.

 

Isten

„Minden lélegzet, mely az orrban áramlik,
Minden lüktetés, mely a szívben megdobban,
Minden verőér, mely a testben pulzál,
Minden gondolat, mely az elmében felemelkedik,
Arról árulkodik, hogy Isten a közeledben van.

Minden virág, mely illatot áraszt,
Minden ínyedre való gyümölcs,
Minden meglibbenő szellő,
Minden feltartóztathatatlan folyó,
Istenről és az Ő irgalmáról mesél.

A hatalmas óceán félelmetes hullámaival,
A Méltóságteljes Himalája a gleccsereivel,
A ragyogó Nap és a csillagok az égen,
A tiszteletet parancsoló fa az ágaival,
A hegyek-völgyek hűsítő forrásai,
Az Ő mindenhatóságát dicsérik.

A zene édes dallama,
A szónok zengő szava,
A nagyra tartott költők versei,
A híres tudósok találmányai,
A tapasztalt sebész operációi,
A magasztos szentek kijelentései,
A Bhagavad Gítá gondolatai,
Az Upanisadok kinyilatkoztatásai,
Istent és az Ő bölcsességét zengik.”

 

Ha valaki rosszat szól terólad…

“Ha valaki rosszat szól terólad
Csakis dicsérettel viszonozzad!
Ha bárki bántana téged,
Hogy szolgálhatnád, csak azt nézzed!
Ha valaki gyötrőn zaklat
Segítséged annak bőven adjad!
Hatalmas erőd majd ebből meríted
Gőgöd, s dühöd, uralmad alá ezzel keríted,
S békés egyensúlyban merülve el
Magad is istenivé leszel!”

 

Istenhez vezető út

“Anyaméhek millióit járva meg
Te vagy a számtalanszor született,

Apáid, anyáid száma végtelen,
Testvéreid számbavenni akárki képtelen.

Ivadékok seregének holttestein lépve át
Még ma is zsinórján rángat, marcangol a vágy.

Tudod bár mily fájdalmas a születés, s halál
Még mindig az vagy, ki vigad, vedel, s zabál.

Testvérem, hallgass rám, s törd le a szenvedély valamennyi ágát,
Szíved trónusára ültesd az Úr Rámát

S úgy fújd dicsőségét zengő érces harsonáját!
Halld meg Sivánandát, Ráma hű szolgáját!”