Simogató, csendes esték

Simogató, csendes esték

Simogató, csendes esték
Mik rendre lelkemet keresték
Siklottak megadón tova
De soha nem mondták hova.

Megadtak százezer esélyt
Mindőjük az Istenről mesélt
Bársonnyal ápolták lelkem
Sötétjükben álomra leltem.

Kár, hogy nem láttam a tévét lesve
Hogy takarja el a rivalda beste
Villódzó képével igazi arcuk
S kitartó, megmentő harcuk.

Kár, hogy a gerjesztett izgalom
Mögött nem tűnt fel az irgalom:
E bölcsek balzsam adománya
A lét legnagyobb tudománya.

Simogató, csendes estek
Titeket már várva leslek
Ében ruhátok szegélyén
A hold remegő ezüstfényén
Ímmár nyugalmatok kérem
S Teremtőm mélyetekben érzem.

Csodálattal adózom nektek
Ti simogató, csendes estek!

-Nandagópa Schönek Zoltán