Kérdés-felelet
Részlet Szvámí Sivánanda “Megválaszolhatom?” című gyűjteményéből, ahol a neki címzett kérdésekre válaszol.
144. Általános rosszallást vált ki, hogy Szvámídzsí Mahárádzs, akitől mindenki azt várná, hogy a kasztok, hitek, vallások, és nemek felett álljon, mindig körbe van véve hölgylátogatókkal. Mondana erre valamit?
Nem akadályozom meg az embereket abban, hogy körém gyűljenek. Az iroda mindig zsúfolásig teli van velük. A férfiak a látogatóknak fenntartott padokra ülnek; a nők pedig, követve az indiai szokásokat, a földre ülnek az íróasztalom köré. Amikor sétára indulunk, az európai szokás kerül előtérbe; a férfiak udvariasságból előre engedik a nőket. Ezért úgy tűnhet, hogy a nők körém gyűlnek, míg a férfiak néhány lépéssel hátrébb követnek minket.
De, mindent egybevetve, senki nem tagadhatja, hogy a nőkben sokkal több odaadás van, mint a férfiakban, akikben viszont több a racionalitás. Ez az odaadás az, ami a nőket az asztalom közelébe húzza az irodában; s a férfiakban a racionalitás az, ami ennek a helyességét megkérdőjelezi! Ha a racionális férfi az odaadást is kifejleszti magában, az eredmény egy megértő szív és szélesebb látásmód lesz, ami hamar eljuttatja őt az ÉN felismeréséhez.
A nők spirituális jóléte legalább annyira érdekel, mint a férfiaké; lehet, hogy egy kicsivel több figyelmet is szentelek a nők szádhanájának egyengetésére. Ennek három oka van. Először is, tudjátok, mit mond a bölcs mondás: „A kéz amely a bölcsőt ringatja, a világot irányítja.” A nő a férfi megteremtője; ha ő lelki beállítottságú, akkor semmi kétség afelől, hogy az egész emberiség is istenfélő és békés lesz. Másodszor, amíg a férfiak szerte a világon el vannak foglalva az árnyékok kergetésével, próbálnak vagyonhoz jutni és más, haszontalan világi tárgyakhoz, addig a nők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a Dharmát (kötelességet, isteni törvényt) megőrizzék. Minden spirituális erőre és bátorításra szükségük van, amit csak megadhatunk nekik. Harmadszor, mivel a nő a férfi „jobbik fele”, ezért ha ő spirituális beállítottságú, nem fogja a férjét maga mögött hagyni, hanem próbálja maga mellett tudni a spirituális úton is. Ő a férfi „szahadharminíja” (legfőbb segítője a dharmában), s ha a férfi meg is feledkezik a kötelességéről a mindennapok rohanásában, a nő biztosan nem; türelmesen mindig a férje jólétét tartja szem előtt, és lassacskán bevonja őt az isteni életbe.
