Srí Szvámí Csidánanda írása:
Hogyan tegyünk könnyűvé nehéz dolgokat?
Miért nem sikerül látnunk? Azért, mert valami másra nézünk. Mily könnyű magunkra, s a hozzánk tartozó dolgokra gondolni – a karóránk, a töltőtollunk, a ruháink, járműveink, a mi kávénk, a mi ebédünk, a miénk, miénk, miénk… Milyen könnyű! Mert magunkkal azonosulunk. Könnyű magunkra gondolni, magunkkal azonosulni, és arra gondolni, mi hozzánk tartozik; hisz ezek a dolgok kedvesek számunkra, ragaszkodunk hozzájuk és úgy érezzük, hogy „ez hozzám tartozik, ez az enyém”. Az „én”-ség s az „enyém”-ség könnyűvé teszi a dolgokat.
Istenre gondolni nehéz. Másokra gondolni nehéz. Ha könnyűvé akarod ezt tenni, gondold azt, hogy hozzád tartoznak! Azonosítsd magad velük, mint ahogyan a fiú azonosítja magát az atyával: „Én és az Atya egyek vagyunk!” (János – 10:30). Majd azonosítsd magad Istennel, ahogy azonosítod magad másokkal. Bánj másokkal úgy, mint önmagaddal! Tedd azt másokkal, mi számodra kellemes. Tartózkodj attól, hogy olyat tégy másokkal, amit magad nem szeretsz! Az az Istennel kapcsolatos érzés, hogy „Ő az enyém, én Őhozzá tartozom” segít legyőznöd azt, hogy feloldódj azokban a dolgokban, amikhez ragaszkodunk, s melyek legfőbb akadályai az Istenre irányuló gondolatnak, a meditációnak, a jógára való emlékezésnek. Ruházd át önazonosításodat, szeretetedet, mások iránti ragaszkodásodat Istenre! „Ő az enyém, és valóban megőrzöm Istent, mint gazdagságom gazdagságát.”
Tekintsd őt összességednek és mindenednek, mit értékesnek tartasz valójában és igazából! A lelki ember ilyen módon gondol Istenre. A nehéz dolgok eztán könnyűvé, természetessé és spontánná válnak. Az anyának sosem okoz gondot, hogy gyermekére gondoljon. A szerelmesnek sosem problémás a szeretett személyre gondolni. Az iszákosnak sosem probléma a whiskire, borra és likőrre gondolni. Így az igazi hívő sem talál abban soha problémát, hogy Istenre gondoljon, mert szeretetet érez az Isten iránt.
Így hát a megoldás benne foglaltatik a problémában. Megmutatja, hogy egy dolog miért könnyű, s a másik miért nehéz. Miért oly nehéz meglátni a benn lakozó, mindenütt jelenlévő Istent? Azért, mert el vagyunk foglalva a külső név és forma szemlélésével. A sokat látjuk. A változatosságot látjuk. Ragaszkodunk. Csak azért nehéz Istenre emlékezni, mert folyamatosan oly sok egyéb dologra gondolunk. Így megvan hát a kór és megvan rá a gyógymód is. Hogy dédelgeted-e tovább a kórt, vagy alkalmazod-e a gyógymódot, azt senki sem döntheti el rajtad kívül. A nagy személyiségek életükkel mutatták meg, hol lakozik a kegyelem, és hol van a Legfelsőbb Isten. Ezért hát légy bölcs, és ne dédelgesd a betegséget, a fogságot és a sötétséget, hanem gyorsan alkalmazd a gyógymódot és örvendezz! Ez valóban a bölcsesség .
Részlet az Élet Látomása c. könyvből, melyet Szívámí Csidánanda tanításaiból Szvámí Dnyánánanda állított össze 2016-ban.
