Hogyan találkoztam a Mesterrel
Szvámí Visnu-dévánanda visszaemlékezik legelső találkozására Szvámí Sivánandával…
„Elég furcsa módon hallottam először Sivánandáról. Éppen egy elveszett papírt kerestem a szemétben, mikor találtam egy Szádhana Tattwa-nak nevezett kis papírt. A tanításai olyan egyszerűek és lényegre törőek voltak: „egy gramm gyakorlat felér egy tonna elmélettel“.
Pár nap szabadságot vettem ki a katonaságtól és elmentem megnézni őt. Nyoma sem volt nála vallásos képmutatásnak, nem ült tigrisbőrön, hamuval bedörgölt testtel. Rendkívüli spirituális kisugárzása volt. Amikor másodszorra láttam, Szvámí Sivánanda éppen felém jött a lépcsőn. Nem akartam meghajolni előtte. Fiatal voltam és arrogáns, nem akartam meghajolni senki előtt – Szvámí, önmegvalósított lélek, vagy akárki – engem nem érdekelt.
De hát az volt a hagyomány, hogy meg kellett hajolni egy szent ember előtt.
Hogy kikerüljem a helyzetet, elálltam az útjából. A Mester meglátott, és elindult felém. Megkérdezte, ki vagyok és honnan jöttem. Aztán leborult és megérintette a lábaimat!! Az egész testem hevesen remegni kezdett. Egész szívemmel, életemmel és szeretetemmel megtanultam meghajolni minden típusú ember előtt, mindenféle fenntartás nélkül.
Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével. Nem azt vette figyelembe, hogy én egy hülye fiú vagyok, pedig pont az voltam. Megérintette a szívemet és kitörölte belőlem az egoizmust. Nem tudok semmi másról a világon, ami eltörölte volna belőlem ezt az egoizmust. Ez volt az első leckém, és ha el fogom érni az egymilliomod részét a Mester önzetlenségének, az az ő kegyelme.”
„Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével.”
(részlet a 2003-as őszi Sivananda YogaLife jubileumi mellékletéből)
