Év végi elvonulás

Év végi Elvonulás – Kovács Mikivel

Egy “lelkizős”, versolvasós, év végi mini-elvonulós programra invitálok Mindenkit.

2018. december 30-án 17:00 és 20:00 óra között
A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA című verssel ismerkedünk, s azzal, ami mögötte van.

A téma: az Istennel való egyesülés – versben és a gyakorlatban:

Keresztes Szent János: A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETŐ ÚT, (A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA) című verse (lásd alább) alapján.

A versből, annak közös értelmezéséből (és érzelmezéséből), majd annak megzenésítéséből kiindulva, interaktívan körbejárjuk a lelki egyesülés útját-módját. Szünet is lesz, relaxálunk, és esetleg légzőgyakorlatozunk is! Többek leszünk az alkalom által? Remélhetőleg inkább kevesebbek: lényegesebbek…

Pl: Ha a költő a végkicsengésben azt írja, hogy: „elmúlt a gond, és minden vele múlott”, akkor megnézzük, hogy a vers szerint mi is vezet ide, s nekünk mi közünk ehhez, mit tudunk a napi gyakorlásunkba e céllal beültetni… Vagy, ha a költő azt írja „Feledtem azt, ki voltam”, megnézzük, ezt hogy is lehet gyakorolni.

Várlak szeretettel: Kovács Miki (Sivananda jógaoktató)

A program ingyenes. Kérünk jelentkezz be: shanti@jogasziget.hu

Kedvcsinálónak, íme a klasszikus vers:

Keresztes Szent János:

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETŐ ÚT

 (A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

        Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
        biztosan a homályban,
a titkos lépcsőn át utamra térve,
én boldog, messze jártam!
Arcot, ruhát cserélve,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
        sötét és boldog éjjel,
titokban jártam, senki meg se látott,
nem láttam senkit én sem,
más fény nem is világolt,
egyetlen a szívemben égő láng volt.
        Mutatta fényesebben
a délidőben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
        Ó, éj, utamra vittél,
ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,
ó, éj, egyesitettél
Vőlegényt kedvesével,
s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!
        Neki őriztem eddig,
virágzó keblem neki odaadtam,
álomba szenderült itt,
én egyre símogattam,
cédruslomb hűsítette lankadatlan.
        Csipkés oromra surrant
a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,
játszott hajával ujjam,
csak őreá figyeltem,
aléltan már a sebre nem ügyeltem.
        Feledtem azt, ki voltam,
fejem Szerelmesem vállára csuklott,
megszűnt, mi volt, mi voltam,
liliomágyra hullott,
elmúlt a gond, és minden vele múlott.

(ford. Takács Zsuzsa)

Információ az eseményről
 Shanti Jóga-sziget 1196 Bp, Hunyadi u. 87. tetőtér, SIVA terem,
 +36 (30) 589 7874
 shanti@jogasziget.hu
Share This